Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)
IV. A fegyveres harc 1848 nyarán
A szegedi nemzetőrség tábori alkalmazása A Délvidéken dúló szerb felkelést nem sikerült egyhamar elfojtani. A magyar katonai vezetés számos hibát követett el, amikor gyakran szétaprózta eró'it. Ahol viszont elég nagy létszámú volt a katonaságunk, ott hiányzott a szükséges minőség. Ahol a minőség adva volt, ott nem voltak elegendő számban a szerbekkel szemben, akik főleg a védelemben jeleskedtek.216 A felkelőkkel titkon összejátszó temesközi főhadparancsnok, Anton Piret báró altábornagy csapatait a fenyegetett települések védelmezésének ürügyén eléggé szétszórta, ahelyett, hogy összpontosított támadásokat intézett volna a felkelők egyes csapatai ellen.217 Az egységes vezetés hiánya eleve lehetetlenné tette komolyabb hadműveletek indítását. A magyar kormány nagy gondban volt, hogy kire bízhatja a déli hadak fővezérletét. Mészáros Lázár hadügyminiszter hosszas keresgélés után június 14-én a bács—bánsági hadak élére a kassai hadosztályparancsnokot, báró Bechtold Fülöp altábornagyot — hesseni katonacsalád Magyarországon született sarját — nevezte ki. Mészáros Lázár június 27-én kelt rendeletében utasította a királyi biztosokat, hogy a Szeged és Szabadka között „öszve sereglendő” tábor fővezérévé kinevezett Bech- tolddal értekezzenek, ha bárhova katonai erő elhelyezését látják szükségesnek.218 A hadügyminiszter június 28-án felhívta Szeged város közönségét, hogy a már megalakult, s különösen lőfegyverrel ellátott nemzetőrségnek számjegyzékét Bechtold fővezérnek Szabadkára terjesszék elébe. A nemzetőrség egy része a rendes katonaság kimozdultával a vár őrzésére osztassák be, a másik része pedig a fővezér első parancsára induljon rendeltetési helyére.219 Szeged város nemzetőrségének tehát részben a várban elhelyezett foglyok őrzésére, részben a kiindulásra kellett felkészülnie.220 Bechtold Fülöp altábornagy július 1-én utazott le Szegedre, ahol a szállása ormán kifüggesztett terjedelmes nemzeti lobogóval, s hazafias nyilatkozatokkal igyekezett népszerűségét megteremteni. A szerbek ellen nagyhangú kifakadásokat tett, s erősen fogadkozott, hogy rövid idő alatt egészen összemorzsolja őket. Július 9-én kelt levelében „élénk érzelemmel” előterjesztette Szeged városának, hogy „a hazánk délnyugati határain felmerült események üdvös átalakulásunkat, sőt hazánk fennállását is veszéllyel fenyegetik”.221 Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a törvényhatóságok és hazafiak a nagy cél érdekében „életükkel és vagyonukkal is adózni készek leendenek”. A közgyűlés Dáni Ferenc tanácsnok elnöklete mellett a fővezérhez küldöttséget nevezett ki „a városi közönség nevében hasonló lelkes érzelmek kinyilatkoztatására s viszonzására”.222 Bechtoldot gyakran lehetett látni, amint összeráncolt homlokkal ott foglalatoskodik az asztalán fekvő térképnél. S ezt tüntetőleg úgy csinálta, hogy lehetőleg minél többen észrevegyék.223 Azt híresztelték róla, hogy a Szegeden átutazó tiszteknek kijelentette: a magyar hazát és alkotmányt kötelességük védeni, s aki ezt elmulasztja, annak részére „minden helységben van egy oszlop s egy darab kötél”.224 A fővezér úgy tüntette fel magát, mint aki a magyar seregek leghívatottabb vezére, holott tétlenségével már-már bizalmatlanságot keltett személye iránt.225 A szegedi nemzetőrség önkéntes mozgósítására egyelőre nem került sor. Bechtold altábornagy ugyanis kijelentette, hogy a táborban elegendő erő van, azért a nemzetőrség csak teljesítse helyben szokott szolgálatait. Ha a szükség mégis úgy 73
