Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)
IV. A fegyveres harc 1848 nyarán
az illető kormánybiztossal egyetértésben minden tőle telhető gondoskodással és eré- lyességgel tegye meg a betegek befogadására és ellátására szükséges intézkedéseket.192 A város egészségügyi helyzete ebben az időben rendkívül elmaradott volt. Kórháznak csupán a rókusit tekinthetjük, amely 102 ággyal 11 szobából állott. Három gyógyszertár működött, a negyedik felállítására június 25-én nyújtották be folyamodványt. Szeged közönsége — költséget és fáradságot nem ismerve — „hazafias elhatározással, saját ösztöne, s legjobb belátása szerint járt el”. így a július 10-én tartott közgyűlésen a felsővárosi zárdában 150 ággyal felszerelendő katonai kórház nyitását rendelték el. Az alsóvárosi ferences zárdát is katonai kórházzá rendezték be. A polgármester július 21-én két egyént Pestre küldött 800 darab pokrócért, és sebészeti műtétekhez szükséges eszközökért. Az ezek beszerzéséhez szükséges pénzt „költsön fejébe némely gazdagabb lakosoktól” szerezte meg.193 A július 24-i közgyűlésre beterjesztett jelentés szerint a felső- és alsóvárosi zárda ekkor már 530 sebesült befogadására volt felszerelve. De még ez sem bizonyult elégségesnek, mert ugyanezen az ülésen a terjedelmes „nagy kaszárnya” épületének kórházi célokra leendő átengedését és kiürítését határozták el, „minthogy jelenleg helyben csekély számú sorkatonaság” állomásozott.194 Török Gábor kormánybiztos július 22-én Csongrád és Csanád megye alispánjaihoz fordult a kórházak felszerelése ügyében. Mivel Szeged városának eddig is roppant kiadásaival járt a tábori kórházak felszerelése, az alispánok megyéjük lakosságát buzdítsák arra, hogy „Szeged város népének dicső példájára” pokrócokat, lepedőket, szalmazsákokat, párnákat ajánljanak fel, és szállítsák a szegedi kórházakba.196 Vadász Manó polgármester a városi főorvos kötelességévé tette, hogy a kötszerek megszerzéséről gondoskodjék. „Intéztettem szinte lelkészeink által felhívást a tépések eránt is.”196 A „testvér-egylet”, s a „jótékony nőegylet” tagjai egymással vetélkedve gyűjtötték az ágyneműt, kötszereket, élelmet, egyszóval mindazt, ami enyhíthette a szenvedők állapotát.197 Török Gábor polgári biztos pedig július 25-én a pesti Nőegyletet kereste fel levelével, hogy az Óbecsén, Szegeden és más helyeken felállí- t ott kórházak felszereléséhez szükséges tépések, pólyák s egyéb szükségesek ajándékozását szorgalmazzák.198 Török Gábor a tábori kórházak ellátását is részben gyógyszerészekkel kötött szerződésekkel biztosította. így július 15-én Aigner Károly gyógyszerésszel, majd néhány nap múlva Götz Károllyal kötött szerződést. Aigner a szegedi kórházak ellátását vállalta, Götz pedig 300 beteg gyógyszerszükségletének biztosítására kötelezte magát.199 Szeged város 1848 augusztus elejéig a két zárdaépületet és a katonai laktanyát fordította kórházzá a mintegy ezer főre menő beteg számára.200 De még ez sem bizonyult elegendőnek. Az augusztus 13-i közgyűlésen a főgimnázium, s az ezzel összefüggő elemi iskolai tantermek, valamint a kegyesrendi (piarista) tanárok lakóházainak a kiürítését és kórházzá alakítását határozták el. „Ekkor u. i. a tudományok eddig békés hajléka az események gyors fejleménye következtében Mars sebesült fiainak tanyájává alakíttatott át”.201 A szomszédos algyői uradalmat is megkeresték, hogy néhány terjedelmesebb gazdasági épületét ideiglenes katonai kórház céljára engedje át. Palásthy József, Algyő és Mindszernt uradalmi igazgatója, Szeged város megkeresésére augusztus 24-én kelt levelében azt válaszolta, hogy a düledező állapotban levő algyői urasági lak „csekélysége és alkalmatlan volta miatt” kórházzá nem alakítható át.202 Mivel Szeged városa a kormánybiztosi rendeletek folytán a tábor szükségéhez mérten kórházak felállítása céljából már minden nyilvános épületet igénybe vett és 70
