Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)
IV. A fegyveres harc 1848 nyarán
Minthogy Szegeden nagyobb számú lovas és gyalogos katonaságnak kellett rövidebb-hosszabb időre lakást adni, ezeknek elhelyezésére a hadi választmány szükségesnek találta a városnak mind a négy részében külön szállásolási biztosokat kinevezni, akik kötelesek a naponként beérkező lovas és gyalogos katonaságot az albírák és esküdtek segítségével a házaknál beszállásolni. A Palánkban Tokár József, Felsővároson ifjabb Humay Antal, Alsóvároson Tátos András, Rókuson pedig — „minden díj követelés nélkül, önkéntes ajánlkozásra” — Varga Vendel lett a szállásbiztos.180 Az elnöklő polgármester a június 19-i közgyűlésen az itt toborzandó lovasezredek lovasainak elhelyezése céljából az istálló felállításának költségvetését terjesztette elő. Mivel azonban a város közönsége nagyobbrészt tanyás gazdákból állt, és istálló majd minden háznál volt, ezért a közgyűlés minden költségeskedést feleslegesnek tartott, s „tekintve a város lakosainak hazafias érzelmüket”, a Szegedre érkező lovas ezredek lovai számára a város lakosai istállók egy részét készségesen átengedték.181 Gombás József nemzetőr százados június 20-án jelentette a hadi választmánynak, hogy a helybeli katonai élésházi tiszt el van látva annyi liszttel, hogy a helybeli rendes katonaságot és mintegy ezer főnyi mozgó őrvitézt naponként kenyérrel augusztus végéig élelmezni tudja. De ha nagyobb számú katonaság érkezik Szegedre, akkor 2600 porció kenyérnél többet nem süthet naponként, mivel csak két kemencével rendelkezik. Ha a városba vagy környékére ennél nagyobb számú katonaság érkezik, akkor múlhatatlanul szükségessé válik a minisztériumokat arra kérni, hogy tábori sütő kemencékről gondoskodjanak.182 Ami pedig a lovas katonaság részére szükséges zabot, szénát és szalmát illeti, arra nézve az élésházi tiszt úgy nyilatkozott, hogy bármennyi katonaság telepedjék is meg a városban, azt a szükségesekkel el fogja látni. Bár a budai katonai főkormányszéktől parancsot kapott, hogy Szegedről 6000 pozsonyi mérő búzát küldessen Sziszekre, mivel azonban híre érkezett, hogy a „felizgatott” szerbek a Tiszán lemenő hajókat elfoglalják, ő ezt a parancsot további rendelkezésig nem teljesíti.183 Török Gábor polgári biztos június 22-én részletes utasítást küldött Csongrád, Csanád és Arad megyékhez, valamint Szeged és Arad városokhoz, amelyben tájékoztatta az illetékeseket a tábor ellátásával kapcsolatosan rájuk háruló feladatokról.184 A szegedi városi tanácsot is felszólította, tájékoztassa, hogy a város milyen tényleges erőforrásokkal és anyagiakkal rendelkezik a mintegy 12 ezer főből álló tábor ellátásához. A vidéken összeírták a lakóházakat, a vonó erőt, malmokat, hajókat, sütőket, a gabona-, széna- és tűzifa mennyiséget, a magánosokat pedig utasították, hogy lássák el magukat liszttel. A kompokat, átjárásokat helyezzék jó karba.185 A hivatalos jelentéstételre kötelezett Farkas József főkapitány és Körösi József maguk elé rendelték a szegedi hajótulajdonosok közül Zsótér Jánost és Ábrahám Józsefet, a gabonaszállító fahajók legismertebb és legmódosabb tulajdonosait, akik kijelentették, hogy Szegeden több mint 140 hajó van, s bár a tulajdonosok szállítmányok végett kereskedőkkel szerződésben állanak, mégis „hajó iránt sem gabona, vagy termesztmény, sem pedig embereknek ált szállításokban fogyaték vagy szükség nem lehet”. Arra vonatkozólag, hogy mennyi lisztet, búzát, zabot, árpát, szénát, szalmát és fát lehetne készpénzért beszerezni, a jelentés készítői úgy vélekedtek, hogy a város saját terméséből az elősorolt terményeket nem tudja előteremteni, de „szerentsés kereskedési elhelyeztetésénél fogva elég vállalkozók lesznek, kik a szükségeseket ki fogják állítani mind lisztbe, mind pedig búzába, s más termesztményekbe, mihelyt abból nyereséget várhatnak”. Egyébként a vidéki kereskedőknek jelenleg is 24 ezer 68
