Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)
IV. A fegyveres harc 1848 nyarán
dig megy el a felszabadító törvény végrehajtásában. A jobbágyfelszabadítás keltette első örömmámor lecsillapultával az országot egyszerre elborították a parasztmozgalmak hullámai. Csak antifeudális követeléseket foglaltak magukban a Bács-Bodrog megyei moholi, sztanisicai, kulpini, eleméri stb. parasztmozgalmak is, amelyekben szerb és magyar parasztok együttesen léptek fel a földesurak ellen.8 Ezek a mozgalmak a korábban jogtalanul kisajátított paraszti földek visszaszolgáltatási igénye mellett a kontraktuslisták felszabadítását, és a nincstelenek földhöz juttatását célozták, továbbá hogy a határvidéken szintén meg kell szüntetni mindennemű feudális köteléket. Szerém megye több községében a parasztok elvették az úrbéri pöriratokat, fegyveresen elfoglalták a görögkeleti klérus jószágait, az urasági földeken és erdőkben legeltetni kezdték marháikat. Ezeket a parasztmegmozdulásokat a magyar kormány utasítására katonaság verte le. Ez alapvetően hozzájárult ahhoz, hogy a szociális jellegű követelések mindinkább nemzeti jelszavakba csaptak át.9 A nem-magyar parasztok körében tehát egyre inkább gyökeret verhetett az a nézet, hogy pártfogókat a maguk számára kizárólag a nemzetiségi politikusok között találhatnak. A magyar kormány szűkkeblű nemzetiségi politikája aztán lehetővé tette a bécsi reakciónak, hogy a magyarság forradalma és szabadságharca ellen fordítsa a saját nemzeti szabadságukért küzdő horvátokat és szerbeket, sőt részben a románokat és szlovákokat is.10 A délvidéki szerbek küldöttsége Djordje Stratimirovic vezetésével április 8-án megjelent Pozsonyban, hogy az országgyűlés elé terjessze az újvidéki petíciót. Ugyanakkor biztosítani szerette volna a törvényhozást a polgári átalakulás szerb híveinek a magyar forradalom iránti lelkesedéséről és bizalmáról. Amikor azonban a küldöttek április 9-én felvetették a magyarországi szerbek és a szerb fejedelemség egyesítésének a lehetőségét, Kossuth kijelentette, hogy Magyarországon csak egy politikai nemzet létezik. A küldöttek, akik a fegyvertársi kapcsolatok kiépítésének a szándékával érkeztek Pozsonyba, alig két nap múlva már úgy távoztak onnan, hogy nemzeti törekvéseiknek a magyar forradalom táborán belül nem szerezhetnek érvényt, tehát azt „másutt fogják keresni”. Amire Kossuth indulatosan azt felelte: „Ez esetben a kard fog dönteni l”11 A nemzetiségek vezetői 1848 tavaszán aztán egyre inkább eltávolodtak a magyar forradalom táborától, majd a teljes szakítás és nyílt szembefordulás útjára léptek. A magyarországi ortodox egyház székhelyének, Karlócának a lakói április 14-i gyűlésükön immár meghatározták a nemzeti mozgalom irányát és területi aspirációit. Azt hangoztatták, hogy a Bácskából, a Temesközből, a Szerémségből és Baranyából alakítsanak különálló szerb vajdaságot, s azt egyesítsék a Magyarországtól kormányzati tekintetben teljesen elkülönítendő Háromegy Királysággal.12 A bécsi udvar iránti illúziók és a magyarellenesség különösen akkor kezdték magukat befészkelni a nemzetiségi mozgalmak soraiba, amikor az uralkodó április 25-én ideiglenes alkotmányt bocsátott ki Ausztria számára, amelyben Ausztria valamennyi népét — legalábbis papíron — biztosította nyelvének és nemzetiségének sérthetetlenségéről. A császári udvar „divide et impera” taktikája többek között azt eredményezte, hogy a szerbség körében megnőtt az osztrákbarát elemek politikai súlya, akik között az a nézet vált uralkodóvá, hogy a nemzetiségeknek támasztékot elsősorban a trón zsámolyánál kell keresniök. így aztán a szerb mozgalom — tekintet nélkül a tragikus áldozatokra — az uralkodóház és a reakció szolgálatába szegődött. Az események mozgatói között ott találjuk Rajacié pátriárkát, aki a szerb mozgalmat a maga vezetésével konzervatív mederbe igyekezett terelni, továbbá Ferdinand Mayerhofer császári ezredest, az osztrák kormány belgrádi konzulját is, aki nagyobb összegeket bocsátott a csapatok ellátására, gondoskodott ágyúkról, lőszerről. „Ma47
