Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)
III. A város csatlakozása az 1848-as márciusi forradalomhoz
A várost négy kerületre osztották fel. A népességhez viszonyítva a Felsőváros 50, Alsóváros 54, Palánk 46 és Rókus 35 képviselőt választhatott.92 A választásokat Kárász Benő Csongrád megyei főispán vezette. A választási eljárás két részből állt: a tisztikar és a városi képviselők megválasztásából. A kijelölő küldöttség kandidálása alapján a választópolgároknak a tisztviselők közül újjá kellett választaniok a polgár- mestert, a főbírót, a főkapitányt, az alkapitányokat, a tanácsbelieket, a tiszti ügyészeket, a levéltárosokat, a telekbírót, a számvevőt, a tiszti főorvost, a fősebészt és a főmérnököt.93 A polgármesteri hivatalra Bérczyt, Rengeyt és Vadászt jelölték. A szavazást golyókkal ejtették meg. A szavazás a liberálisok győzelmével végződött. Az 1482 szavazatból Vadász 924-et kapott, így ő lett a polgármester. A főbíróságra Lengyel Pált, Tóth Mihályt és Wöber Györgyöt jelölték. A mintegy 29 éve „egyedül a nép boldogságát kereső, s azért kegyetlenül üldözött” Tóth Mihály jelölését oly lelkesedéssel fogadták, hogy szavazás nélkül óhajtották kikiáltani. Végül is az 1342 szavazatból 1180-at kapott. Az örömittas nép erre az új főbíró lakásához vonult, a kocsiból a lovakat kifogta, s azt az új főbíróval a választók húzták vissza a Szabadság térre.94 Ezután került sor a 185 tagból álló városi képviselőtestület megválasztására, „...olyan tanácstagokat nyertünk — írják Szegedről a Pesti Hírlap május 27-i számában —, kikben megnyugodhatunk. Bennük, ismert hazafias érzelmeiknél fogva tényezőit, hogy ne mondjam, bajnokait látjuk a kivívott szabadságnak.”95 A választók — élükön az új tisztikarral — a belvárosi templomban tartandó hálaadó istentiszteletre gyűltek egybe. Az új hatóság a május 23-án megtartott első tanácsülésen kezdte meg tevékenységét.96 Az első közgyűlést május 25-én tartották, ahol főként a tisztújításból és az új alkotmányos életből folyó rendezéssel foglalkoztak. Mindenekelőtt megalkották a követválasztási központi választmányt. A két választókerületet oly módon állapították meg, hogy a Belváros és a Felsőváros a felső tanyákkal az egyik, a Rókus és Alsóváros pedig az alsó tanyákkal a második választókerületet képviselik.97 Az országgyűlési követeknek népképviselet alapján történő választásáról az 1848. évi V. te. intézkedett. Ez a törvény forradalmi változást jelentett a feudális rendi képviselettel szemben. Eddig a főpapok, főnemesek személy szerint, a köznemesség pedig követeik útján vett részt az országgyűlésen. A szabad királyi városok követeinek szavazata — mint láttuk — együttvéve jelentett egy mandátumot, míg a nemzet túlnyomó többségét képező jobbágyságnak egyetlen voksa sem volt. Az 1848: V. te. 2. §-a alapján választójoggal azok a 20 éven felüli férfiak rendelkeztek, törvényesen bevett valláskülönbség nélkül, akik a városban 300 forint értékű ingatlannal rendelkeztek, vagy mint kézművesek, kereskedők, gyárosok műhellyel, üzlettel, gyárral bírtak, s a kézművesek folytonosan legalább egy segéddel dolgoztak; akik 100 forint évi jövedelmet ki tudtak mutatni; valamint jövedelemre való tekintet nélkül a tudósok, orvosok, ügyvédek, mérnökök, művészek, tanárok, az akadémia tagjai, gyógyszerészek, lelkészek, tanítók; végül mindazok, akik polgárjoggal rendelkeztek.98 Az országgyűlési képviselők választásának napját Szegeden június 18-ra tűzték ki. Jelöltként általában Osztróvszky József és Rengey Ferdinánd tanácsnokok nevét emlegették, akik „biztos eséllyel” indultak a küzdelembe. De alig néhány nappal a választás előtt Réh János az I. kerületben Kossuth Lajos, a II. kerületben pedig Tóth Mihály Klauzál Gábor miniszterek jelölése és megválasztása mellett kezdett buzgólkodni, bár köztudott volt, hogy Kossuthot a pesti, Klauzált pedig a csongrádi kerületben képviselőnek megválasztották. 42
