Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)
III. A város csatlakozása az 1848-as márciusi forradalomhoz
Városi tisztújítás. Országgyűlési követválasztások Az 1848. évi törvények értelmében Szegeden is megszűntek a szabad királyi városok ősi kiváltságai, és hatályba lépett a jogegyenlőség s a közös teherviselés. A szabad királyi városokról rendelkező 1848: XXIII. te. 1. 7-a kimondja: „A város, mint önálló köztörvényhatóság, közdolgait törvényes felsőbb felügyelés alatt, minden más törvényhatóságtól függetlenül, a köztörvény szerint igazgatja.” Ebben a szakaszban nem áll sem több, sem kevesebb, mint az, hogy a szabad királyi város a vármegyéhez hasonlóan önállóságot élvez. A törvény szerint a város rendőri, büntető és magánjogi hatósága a sajátosan „municipiális” területen kívüliséget élvező megyeházak, és szolgálati vétségi ügyekben — a valóságos szolgálatot teljesítő katonák kivételével — a területén lévő valamennyi jószágra és személyre kiterjedt (2. §). A törvény 4. §-a a lakosság létszámától függően kis- (12 000 lakos), közép- (12 001—30 000 lakos) és nagy- (30 000 lakostól) városok között tett különbséget. Szeged eszerint nagyvárosnak számított.79 Az 1848. évi XXIII. te. a szabad királyi városok közgyűléseit a lakosság által választandó testületekké alakította át. A városok élére képviselőtestület és tanács került, választásukban a polgárságon kívül más városi lakosok is részt vehettek.80 De a rendelet szerint a városlakók közül csak azok kaptak választójogot, akik kereskedők és olyan kézművesek voltak, akik alkalmazottal rendelkeztek. A vagyoni különbség követelménye tehát megmaradt, kivételt csupán az értelmiségiek képeztek, akik vagyonuktól függetlenül is rendelkeztek választójoggal. így nem szólhattak bele a város ügyeibe a munkások, valamint a nők sem. A rendelet mégis nagy örömet szerzett a szegedieknek, mert a választójoggal rendelkezők tábora kibővült.81 A tisztújítást megelőző választói összeírást az eddigi tanács és a választott polgárság nyilvánosan megtartott, elegyes ülésének kellett elrendelnie; ugyanez a testület választotta meg a tisztújító szék elnökét és az összeíró küldöttségeket is. Az április 24-én tartott népgyűlésen — a szabad királyi városok jogállásával és szervezésével foglalkozó 1848. évi XXIII. te. kihirdetése alkalmával — a törvény értelmében kinevezték a küldöttséget a választásra jogosult polgárok összeírására. Ugyanekkor hirdették ki az április 11-én szentesített törvényeket a nagyszámú nép jelenlétében és lelkesedése közepette.82 Bár az életbe léptetett új törvények kimondották az egyenlőség elvét, ennek ellenére jelentékeny volt Szegeden a polgárjog elnyeréséért folyamodók száma. Ennek oka abban keresendő, hogy a törvény a választói jog qualifikációjánál fenntartotta a nemeseknek és a polgároknak azt a jogát, hogy választói jogot e minőségüknél fogva is gyakorolhatnak. így aztán sokan folyamodtak a hat vagy 12 forint díjfizetéssel megszerezhető polgárjog, a polgárlevél megadásáért, hogy az ily módon legköny- nyebben megszerezhető választói jogosultsággal élhessenek. Az április 24-én tartott népgyűlésen kihirdették, hogy a szabad királyi városokról szóló törvény XXIII. §-a értelmében „a polgárjogok folyamodás útjáni megszerzésére szükség nincsen”. De a tanács még a következő — április 27-én tartott — ülésén is foglalkozott ilyen kérelmek elbírálásával, azzal az indokolással, hogy az illetők még a törvény kihirdetése előtt nyújtották be kérelmeiket.83 A küldöttségek május 2-tól kezdve öt napon át összeírták a választásra jogosult polgárokat, mégpedig a felsővárosi részen a város Kaszinójában, a rókusi részen 40
