Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)
II. A liberális politikai mozgalom kibontakozása
Az 1845. évtől a konzervatívok kerekedtek felül Csongrád megyében. Az 1846. április havában tartott tisztújítás alkalmával a Szabadelvű Párt valamennyi jelöltje kibukott, ami Szeged polgársága körében nagy részvétet keltett.66 A konzervatív tábornak volt egyik fő' korifeusa Kremminger Antal prépost, a szegedi Belváros plébánosa. A prépost politikai szereplését a szegedi szabadelvű polgárság és az ifjúság nagy visszatetszéssel fogadta, s minden alkalmat felhasznált arra, hogy érzelmeit kifejezésre juttassa.57 1846-ban és 1847-ben a nagy szárazság miatt „ínséges évek” következtek. A rossz termés — a burgonyavésszel párosulva — élelemhiányt, és így rohamosan növekvő drágaságot idézett elő. A drágaság különösen sújtotta Szegeden a rókusi lakosokat, „kiknek legtöbbje a szegény néposztályhoz tartozott”.58 Több szegényebb kézműves pedig tönkrement. A városi hatóság gabonát vásárolt, s azt megőrletve kenyérré sütötte, melynek fontját a nagy nyomor enyhítésére tíz váltó krajcárért mérette, sőt a „valódi” szegényeknek ingyen osztotta ki. Emelkedtek az egyébként is magas lakbérek. E nehéz időkben az elégedetlenséget tovább növelte a terhes adó, és annak kíméletlen behajtása is. A város plebejus lakossága az 1846/47-es ínséges esztendő minden megpróbáltatását átszenvedte. A munka- nélküliek csoportokba verődve kószáltak az utcán, hosszú sorok kígyóztak az ingyen kenyeret osztó bódék előtt. A forradalmi megmozdulások tömegbázisa tehát szintén kialakult, amely a változástól sorsának jobbrafordulását remélte. Az utolsó, 1847. évi rendi országgyűlési követválasztás ismét visszakerült a tanács kizárólagos hatáskörébe, de a korábbi követutasítás változatlan maradt. Ez az egész tanács politikai előrelépését is jelentette, hogy ilyen körülmények közt is fenntartották a haladó követutasítást. Ezzel mehetett Pozsonyba a két követ, a konzervatív Wöber György főbíró, és a haladó Rengey Ferdinánd főügyész.59 E személyek megválasztása is arra vall, hogy a reformkorban hiba lenne a város vezető testületéit —- beleértve a tanácsot is — általánosítva konzervatív jelzővel illetni, bár az kétségtelen, hogy akár tagjainak hajlandóságát, akár a királyi biztosoknak és a kormányszékeknek való szoros alávetettségüket tekintjük is, aligha kétséges, hogy egy részük inkább a „fontolva haladók” nézeteit vallotta. Természetesen ők sem vonhatták ki magukat az egyre szabadelvűbbé váló közhangulat hatása alól.60 így formálódott Szeged politikai élete, s jött létre az a jelentős szabadelvű politikai közszellem, amely előkészítette az 1848—49-es nagy napokat. 29
