Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)

VIII. Szeged az 1848–49-es szabadságharc alkonyán

nem képes.. .”77 A városi tanács arra kérte a miniszterelnököt, hogy az előfogatok szolgáltatásában Csongrád megye és a Kiskunság is vegyen részt.

Az utcákon majdnem szakadatlanul vonultak a katonai alakulatok. A városban a nagy kaszárnya épülete nyüzsgött a katonaságtól, s a Dercsényi (most Zsótér) házat, és más nagyobb magánépületeket is kaszárnyának rendeztek be. De ezenkívül majd minden háznak megvolt a maga egynéhány beszállásolt katonája.78 A házakhoz történt beszállásolás mellett szükség volt a nagy táborok létrehozására is. Ezekben vásári bódékban szállásolták el a katonákat.79 A városi tanács megkezdte a tábori sátrak készítéséhez szükséges faanyag kivágattatását.80

A városban összegyűlt menekültek száma egyre szaporodott. Elhelyezésük és ellátásuk nem kis gondot okozott a tanácsnak.81 „Sétányunk minden alkonyaton megnépesült. Olykor a városi derék zenekar mulattatja a közönséget, mellynek csaknem minden tagja vendég, idegen.”82 Havi Mihály színigazgató a vár melletti sétányon, az úgynevezett „promenádon” levő sörcsarnok mellett egy nyári színkört állított fel. Július hónapban ebben minden este előadásokat tartottak. A Pesti Nemzeti Színház több tagja is fellépett, köztük a legismertebb, Szentpéteri.88

A folytonos visszavonulás a sereget demoralizálta. A város hemzsegett a tétlen tisztektől. A nyilvános szórakozóhelyek velük voltak tömve. „Az egész seregnél a fegyelem meglazult, a tisztek a kényelmet és az élvezeteket szerették. Alig volt fiatal tiszt, akit ifjú neje vagy szeretője nem kísért. Látnád csak a magyar tábort, majdnem annyi nő van mint honvéd.”84

Akadtak közöttük nem kis számban olyanok, akiknek zászlóalja messze vidéken állomásozott, ők maguk pedig gyávaságból betegszabadságra mentek. Mikszáth Kálmán is ír arról, milyen . .sokszor ébredtek arra a szegediek, hogy tele van a város nyalka úrfi honvédtisztekkel. Csata van valahol — mondták gúnyosan a lakosok —, mert sok a tiszt közöttünk”.85

A lakáshiány és az élelmiszerek drágasága a zsúfolt városban igen érezhető volt.86 A pénz értékcsökkenése következtében „az élelmezési drágaság majdnem hihetetlen fokra hágott”.87 Az előző évi termés már elfogyott, az újnak a betakarítására pedig nem volt elegendő munkáskéz. „Hátunk borsódzik a zsarolástól, mellyre itt-ott bukkanunk. A városi hatóság rég kiadta e tárgyban felszólítását, illetőleg rendeletét, sajnos azonban, hogy csak falon függő írott malaszt.”88

Nemcsak a piaci árak emelkedtek ugrásszerűen, hanem a szállásbérek is. A vendégfogadók és korcsmák a városba érkező menekültek nagy tömegeit — ha magas áron is — ellátták élelemmel, de a szállások vonatkozásában erről nem beszélhetünk, hiszen Szeged összes fogadóiban együttvéve sem volt több 100 szálláshelynél. így a több ezerre tehető menekült elszállásolása csak magánházaknál volt lehetséges.89

Az árak állandó emelkedése arra késztette a városi hivatalnokok egy részét, hogy fizetésük emelését kérjék: „Minthogy pedig a városi tisztviselőség a jelen háború üdőkben minden mellékes jövedelmektől megfosztva, legközelebb pedig a Kormányszéknek ide lett áttételével temérdek kormányi megbízásokkal, s az egész országra kiható intézkedések, a munkálatokkal annyira elfoglalva lenne, hogy csekély évi fizetése mellett szükségkép folytatni kellő saját gazdasága után sem láthatván, az élelmi, s minden egyéb szükségbeli czikkeknek rendkívül felszökkent ára miatt a legszigorúbb takarékosság mellett is alig lenne képes családja ellátására...”90 Az összevont csapatok élelmezésének megszervezése nem kis gondot jelentett a kormány számára. Mivel az 50 ezer főnyi hadsereg számára „nem elegendő a kenyér, melly az álladalom és az álladalomtól a rendes szükséglet szerint kibérelt kemencékben süttetik”, — ezért felszólította a polgármestert, intézkedjék, hogy minden ház138