Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)
VIII. Szeged az 1848–49-es szabadságharc alkonyán
élén hajtotta végre. Július 23-án megszalasztotta a Hegyesnél támadó Dietrich altábornagyot, Szeghegynél pedig Puffer dandárát. Másnap Feketehegynél a Szegedet dél felől fenyegető Jellacicot verte meg. A vereség hatására Jellacic hadteste Titelig vonult vissza, majd innen a Szerémségbe menekült. A hegyesdi—feketehegyi győzelem a magyar fegyverek utolsó diadala volt.28 A hegyes—feketehegyi ütközet után Földvár, Szenttamás, szóval — a titeli fennsík kivételével — az egész Bácska felszabadult, dél felől tehát Szegedet nem fenyegette a támadás veszélye. Június 27-én — hat hónapi ostrom után — Arad várának császári helyőrsége is megadta magát, csak Temesvár dacolt még szilárdan Vécsey Károly tábornok ostromló seregével. De az események a bácskai hadműveletek idején a többi hadszíntéren gyorsan követték egymást. Most már világosan látszott, hogy Görgey nyíltan szakított a kormánnyal, és szabotálja a Szeged környékén összpontosított erőkkel való egyesülést.29 A forradalom katonai és politikai helyzete egyre súlyosabbá vált. Az osztrákok július 11-én vonultak be Budára, majd Haynau július 24-én három hadoszlopban a Duna—Tisza közén nyomult tovább a Délvidék felé. Seregének jobbszárnya Kun- szentmiklóson, Kiskunhalason és Szabadka irányában tört előre, a középhad Kecskeméten és Kiskunfélegyházán keresztül Szegednek tartott, a balszárny pedig Szolnok érintésével a Tisza vonalán nyomult délre. A Duna—Tisza közén át Szeged felé vivő utakat ekkor csupán a IX. hadtest egy része, valamint a közelmúltban Cegléd környékén újoncokból szervezett, s Perczel Mór parancsnoksága alatt álló — nagyrészt még felfegyverzetien — X. hadtest próbálta elreteszelni.30 Perczel Mór tábornok egy ideig igyekezett zavarni az oroszok hadműveleteit, hogy ezzel megkönnyítse a magyar dunai hadsereg számára a Felvidéken való visszavonulást. De a túrái ütközet után a túlerő elől Szeged irányában vonult vissza, hogy Vetter seregével egyesüljön. Mészáros Lázár fővezér viszont azt a parancsot adta, hogy a Pest felől Szeged ellen meginduló Haynau támadását késleltesse. A parancs végrehajtását Perczel megtagadta azzal az indokolással, hogy a seregek összpontosítását tartja fontosabbnak. Pedig helyesebben cselekedett volna, ha időlegesen is, de feltartóztatta volna Haynaut. E helyett Perczel a Duna—Tisza közén Nagykőrösön, Kecskeméten, Kiskunfélegyházán át — sarkában az osztrák derékhaddal — július 28-án Szegedre érkezett. Ezzel Perczel egyenesen megkönnyítette az ellenség dolgát; Haynau előtt szabaddá tette a Szeged felé vezető utat.31 133
