Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)
VIII. Szeged az 1848–49-es szabadságharc alkonyán
A kormány a cári intervencióból származható veszély elhárítására, a harci szellem felszítására a népfelkelést „keresztes háború”-vá nyilvánította. Horváth Mihály püspök-miniszter javaslatára június 27-én kelt terjedelmes kiáltványában elrendelte „a hazát végveszéllyel fenyegető muszka beütés ellen” a keresztes háború megindítását, amit templomokban a lelkészek, a községek piacam az elöljárók kötelesek kihirdetni. A népet imádkozásra és böjtre szólította fel. „Énekeljen a nép szent, buzdító énekeket. Tartassanak hazafúi beszédek, melyben a buta ellenség lerajzoltatván, a szabadság lángecsettel festessék.”6 A belügyminiszter utasította Szeged város bíráját, hogy „adja tudtára ön szóval is a népnek, hogy a veszély, melly bennünket fenyeget, nagy és rettentő ugyan, a mennyiben örök szolgaságot hozna ránk, de a nép lelkes elszántsága s egyetértése és roppant haderőnk vitézsége által okvetlenül elhárítható”.7 A kormány fegyverbe hívott minden épkézláb honpolgárt, amikor katonáit sem tudta ellátni puskával, s karddal. Szegeden a plébániák lelkészei 8000 példányban „Istentisztelet a hazáért” című nyomtatványt bocsátottak ki, melyek az egyes városrészek templomaiban tartandó istentiszteletek s körmenetek sorrendjét tartalmazták, megtoldva egy „könyörgés”-sel, melyet a vallás- és közoktatásügyi minisztérium a „Közlöny”-ben, a forradalom és szabadságharc hivatalos lapjában bocsátott ki.8 A népgyűlés megtartása ügyében Osztróvszky József — gróf Batthyány Kázmér távozása után immár kormánybiztos — elnöklete mellett június 30-án ülést tartott a szegedi városi védbizottmány. A július 4-re meghirdetett népgyűlés alkalmával a városháza előtti Szabadság (ma Széchenyi) téren a polgármester maga olvasta fel a kormány felhívását, s azt több ezer példányban tüstént kiosztotta. „Legyen a nép kitűrő, önfeláldozó, bátor — buzdította a polgái mester az egybegyűlteket —, fegyverezze fel magát, mivel csak lehet, fejszével csákánnyal, kapával, legyen erélyes és nincs hatalom, me'y a már is annyi veszéllyel szemben szálló magyar fajt kiirthassa.” Ezután a polgármester a szószékre lépett, és a keresztes háború meghirdetésére szolgáló vörös kereszt jelvényekből egyet mellére, egyet pedig a városháza falára kitűzött. A példa nyomán az egybegyűlt tömeg szintén feltűzte ruhájára a vörös keresztkéket.9 Július 8-án az alsóvárosi templom előtt tartottak népgyűlést. Az istentisztelet után Osztróvszky József kormánybiztos nyitotta meg a gyűlést, majd Sárosy Gyula, az „Arany trombita” hírneves szerzőjének felolvasása következett. Ezután ezer darab -egyházilag megszentelt és megáldott vörös keresztet osztottak szét a tömeg között.19 A népfelkelés, a „keresztes háború” Szegeden sem hozta meg az eredményt, amelyet a kormány felhívásában kilátásba helyezett és elvárt. Imádkozás és böjt, katonailag képzett személyek helyett papokra bízott népi megmozdulás eleve nem sok sikerrel kecsegtetett. A meghirdetett keresztes háború csak arra volt jó, hogy megtörje az ellenállás hanyatló szellemét. Annak okát, hogy a népfelkelés ezúttal is meglehetősen szűk körű maradt, most sem a szervezésben, hanem a parasztkérdés rendezetlenségében kell keresnünk.11 A Szegedi Hírlap 1849. július 18-i számában Táncsics Mihály cikket írt a népfelkelésről. Meggyőződése szerint azt kellett volna rendeletben kiadni, hogy „minden hűbéri viszonyok és regálék megszűntek”.12 Másrészt azt is figyelembe kell vennünk, hogy a cári intervenció bekövetkezte után a megfáradt nép — amely korábban nagy erőfeszítéseket tett a védelemre —, már nem bízott a sikerben. 1849. június közepén az orosz cári intervenciós csapatok betörtek Magyarországra. Nem sokkal később az új parancsnok, Julius Haynau báró vezetése alatt álló osztrák fősereg is támadásba lendült. Ugyanakkor a déli hadszíntéren, a Bácskában 130
