Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)

Géczi Lajos: Csanád megye igazgatásának átszervezése a neoabszolutizmus első éveiben (1849–1854)

Major Józsefet Szerdahelyi javaslatára kinevezték Nagylakra járásbírónak, Német Antalnak, a Békés-Csanádi törvényszék elnökének a javaslatára pedig Orosházára ülnöknek.

Az év őszén, mivel Csongrád megye a pest-budai kerületbe került, Szerdahelyi miniszteri biztos eló'terjesztésére az igazságügyminiszter november 22-én jóváhagyta a makói és nagylaki törvénykezési járásoknak a Békés-Csanádi megyetörvényszékhez csatolását. December középétől megszűnik a kapcsolat a szegedi törvényszékkel.164, Ettől kezdve Csanád megye törvénykezési tekintetben Békés megyéhez tartozott.

Az ideiglenes bíróságok megszervezésével egyidejűleg történt meg az álladalmi ügyészségek felállítása. Már a bűnvádi eljárásról szóló 1849. december 28-i rendelet kimondta, hogy az addigi tiszti ügyészek helyébe az I. osztályú járásbíróságoknál és a megyei törvényszékeknél az álladalmi ügyvédek (Staatsanwalt) fognak lépni.165

Az állami ügyészi szervezetről szóló rendeletet az igazságügyminiszter 1850. június 30-án tette közzé (a június 28-i legfelsőbb elhatározás folytán).166 A rendelet szerint az ügyészség szervezetét az igazságügyminisztérium közvetlenül irányítja, a kerületi törvényszékek mellett főügyészek, a megyei törvényszékek mellett ügyészek, az I. osztályú járásbíróságok mellett helyettes ügyészek képezték a vádhatóságot. Az ügyészek a bíróságoktól függetlenek voltak.

1850 végére befejeződött az ideiglenes bíróságok szervezése. Ezután szervezetükben lényeges változás 1854-ig, a definitiv bíróságok felállításáig nem történt. Az ideiglenes bíróságok működése idején vezették be Magyarországon az új polgári és büntető perrendtartást. Az úrbéri pátens kihirdetése után, mivel az úrbéri törvényszékeket csak jóval később szervezték meg, az úrbéri kérdésekben az első folyamodású fórum a megyefőnök, második a kerületi kormányzat lett.167

A végleges (definitiv) bírósági szerkezetet a „szilveszteri pátens” alapján állapították meg. Az ideiglenes és végleges rendszer között a leglényegesebb különbség a közigazgatás és az igazságszolgáltatás egyesítése alsó fokon, vagyis a járásbíróságok megszüntetése (néhány kivételtől eltekintve), valamint az esküdtbíróságok felszámolása.168

A járásbíróságok általában 1854 áprilisáig működtek, attól kezdve az ún. vegyes szolgabíróságok végezték a járásokban az igazságszolgáltatást. A makói járásbíróság nem fejezte be tevékenységét áprilisban, hanem társasbíróságként tovább működött 1854. október 21-ig. Május 1-től a társasbírósági igazságszolgáltatást gyakorolta a makói és battonyai (teljes Csanád megye) szolgabírói járások felett. Csak büntetőjogi hatásköre volt.

A megyei törvényszékek hatásköre és szerkezete lényegében változatlan maradt

1861-ig, amikor is az Októberi Diploma, majd az Országbírói Értekezlet által kidolgozott Ideiglenes Törvénykezési Szabályok folytán 1861. április 30-án beszüntették tevékenységüket.

m CsmL Nagylaki járásbíróság iratai 83/1850. jkv. 185 MOTK 1850. 20. old.

188 Uo. 1850. 712—716. old.

187 CsmLCsMh. 141/1853. ein.

188 MOTK 1852. 6. old.

92