Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)
Géczi Lajos: Csanád megye igazgatásának átszervezése a neoabszolutizmus első éveiben (1849–1854)
főnöknek, hogy megyéjéből „meghitt és feddhetetlen” egyéneket tanácskozásra hívjon és tanácsaikat figyelembe vegye.72 Az új rendszer megszüntette az addigi megyei választmányokat és a jegyzői hivatalt. A Bach-féle birodalmi közigazgatási reform a megyék élére megyei bizottmányt és megyefőnököket, a járások élére járási bizottmányokat és járási kapitányokat tervezett. Magyarországon azonban a kivételes helyzetre való tekintettel ez nem valósult meg, csakúgy, mint az olmützi birodalmi alkotmány által ígért tartományi gyűlés sem.73 Jóllehet majdnem minden rendelet felhívta a figyelmet a kiadások csökkentésére, mégis megszaporodott a megye pénztárából fizetett alkalmazottak száma és a nekik kifizetett összeg nagysága. Míg 1846/47-ben 97 fő kapott a megyei pénztárból 8806 forint fizetést, addig 1849-től 109 fő 17 726 forintot kapott.74 Ebben a számban nem szerepelt a törvényszékek személyzete. Az „ideiglenes rendezet” szerint a megyék kialakításánál az enklávékat lehetőség szerint meg kellett szüntetni. Csanád megye határa különösen Arad megye felé nagyon szabálytalan volt. Például Palotáról úgy lehetett Tornyát elérni, hogy kétszer kellett Arad megye területét érinteni. Geringer már 1850. január 1-én elrendelte az Arad megyei Bodzás, Medgyes, Bánkuta, Nagykamarás, Botos, Sionda, Basarág, Nagy- pereg, Pereg, Szemlak és Pécska Csanád megyébe kebelezését.75 A rendelet 1 várost, 2 helységet, 3 kertészséget és 5 pusztát érintett, kb. 6 négyzetmérföld területen 25 000 lakossal. A bekebelezésnek több ésszerű indoka is volt. A peregi puszta pl. a mező- hegyesi birtokhoz tartozott, Pécska pedig a kincstári birtokok tiszttartói kerületének a székhelye volt, és ezeknek a birtokoknak a döntő része Csanád megyében volt. A bekebelezéssel egyszerűbb és olcsóbb lett volna igazgatásuk. Meg kell említenünk, hogy Posonyi már novemberben azt javasolta, hogy Botos, Medgyes, Bánkuta, Bodzás, Nagykamarás, Sionda és Basarága a Battonyai járásba kerüljön.76 Geringer rendele te a megyéhez ekkor még nem jutott el, de a híre elterjedt. Valószínűleg ezért történt meg, hogy a battonyai főszolgabíró januárban Bánkuta lakosainak utasításokat adott a sorozást illetőleg. Az aradi kormánybiztos ezért tiltakozott is Posonyinál.77 Az aradi területek bekebelezésének ügye sokáig vajúdott, különböző tervek, javaslatok, ellenjavaslatok születtek. Jósa Péter a nagyváradi polgári kerület főbiztosa február elején azt javasolta, hogy Bodzás, Medgyes, Kakuts, Bánkuta, Botos, Nagypereg kerüljön Csanád megyéhez, Tornya, Battonya, Vizes, Kevermes és Kisiratos Arad megyéhez.78 Posonyi azonban, úgy tűnik, a javaslatot válaszra sem méltatta. Az ő szempontjából ez elfogadhatatlan volt, hiszen egyrészt Battonya átcsatolásával a beszögellések nem szűntek volna meg, másrészt Csanád megye területe és népessége kisebb lett volna. Posonyi viszont éppen azt akarta, hogy a megye megnagyobbodjon és a fenyegető veszedelemtől, az esetleges egyesítéstől megmeneküljön. Ezért még Hódmezővásárhely bekebelezését is tervbe vette. Az így megnagyobbodott megye 60 négyzetmérfol- dön 140 000 lakossal önálló megyehatóságot képezhetett volna.79 Ez a terv azonban egy ideig csak terv maradt. Némi nehézség után, de sokkal hamarabb valósult meg Posonyi másik terve: Tótkomlós bekebelezése. Nem tudni pontosan, hogy mikor merült fel először Tótkomlós bekebelezésének kérdése, az azonban tény, hogy a Tót72 Manifestumok és Szózatok 203. old. 73 Sashegyi i. m. 31—32. old. 74 CsmL Csanád megye Számvevőjének iratai 34/1849. 73 CsmL CsMh. 1098, 1911/1850. 73 OL D 82, 2591/1850. 77 CsmL CsMh. 541/1850. 73 Uo. 623/1850. 73 Uo. 1439/1850. 76
