Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)

Géczi Lajos: Csanád megye igazgatásának átszervezése a neoabszolutizmus első éveiben (1849–1854)

A megye lakossága 1850 és 1857 között kb. 11 %-kal növekedett. Ez még akkor is jelentős, ha figyelembe vesszük az 1850. évi adatok pontatlanságát és az időközben történt szlovák bevándorlást. Az országos növekedés ebben az időszakban 4,44%.3

A török háborúk alatti román, az azt követő szerb betelepülések, majd a kamara telepítései következtében a 19. század közepén Csanád megye lakosságának nemzetiségi struktúrája a következő volt: 57,5% magyar, 19,7% szlovák, 12,2% román, 3,9% szerb, 2,4% zsidó, 0,4% cigány, 0,3% német.4 A 39 lakott hely közül kettőben a lakosság legalább 50%-át tették ki a románok, hétben a szlovákok, a többi település magyar többségű volt. A lakosság megoszlása 1857-ban vallási tekintetben a következő képet mutatta: 44% római katolikus, 3,2% görög katolikus, 0,04% örmény katolikus, 14,8% görög nem egyesült, 0,06% örmény nem egyesült, 18,3% luteránus evangélikus, 17,3% református evangélikus, 2,3% zsidó.5

A különböző nemzetiségek együttélése nem volt mentes súrlódásoktól, viszályoktól. Különösen a zsidók vívták ki a lakosság többségének a haragját. 1851-ben annyira drágán árulták a sót, hogy a nagyváradi kormánykerület élén álló kerületi főispánnak kellett hatalmi szóval közbelépni, az önkényuralom első éveiben pedig megkaparintották bérletbe azokat a földeket, amelyeket korábban a községek béreltek, és azután ugyanannak a községnek adták ki bérbe sokkal magasabb összegért.6 Ellentét alakult ki a görög nem egyesült vallású szerbek és románok között is, különösen Csanádon, ahol a szerbek elfoglalták a románok templomát a forradalom és szabadságharc alatt.7

1857-ben a népszámlálás a következő társadalmi struktúrát tárja elénk (az 1850. évi területet véve figyelembe): 58 pap, 264 hivatalnok, 144 nem aktív katona, 21 tudós és művész, 14 ügyvéd és jegyző, 45 egészségügyi személy, 6492 „földbirtokos”, 32 ház- és járadékbirtokos, 1766 gyáros és iparűző, 319 kereskedő, 11 hajós és halász, 9717 mezőgazdasági segédmunkás, 1247 ipari segédmunkás, 201 kereskedelmi segédmunkás, 2556 másféle szolga, 6782 napszámos, 1218 férfi 14 éven felül, 63 392 nő és gyermek.8 A megye honos lakossága ekkor 94 279 fő volt. Az adatok szerint a kereső népességnek kb. a 80%-a mezőgazdaságból élt, kb. 14%-a iparból, kb. 2,5%-a kereskedelemből.9

A növénytermesztésben főleg a gabona-, dohány- és zöldségtermesztés emelkedett ki. Dohányt főleg a pusztákon lévő kertészségek lakossága termesztett, a zöldségtermesztés pedig elsősorban Makón és környékén volt jelentős. A makóiak az egész Vajdaságban és Bánságban kereskedtek zöldséggel, hagymával és paprikával.10

Állatokat jobbára saját szükségletei kielégítésére tenyésztett a lakosság, élőállattal való kereskedést csak kis mértékben folytattak. Szarvasmarhaállomány főleg Makón és Tótkomlóson, a lóállomány Makón, Tótkomlóson, Battonyán, Sajtényban és

8 Magyarország története 1848—1890. Főszerk.: Kovács Endre. Budapest, 1979. II. 1119. old.

4 1. sz. melléklet. Palugyay i. m. 67. old. az 1850. évi népszámlálás adatait közölve 11 110 szlávot szerepeltet, pedig ez már azért sem lehetséges, mert ugyanebben a kötetben az egyes helységeknél szereplő adatokat összeadva kb. 20 000 főnyi szlovák és szerb népességet kapunk.

6 CsmL Csanád megye 1857. évi népszámlálási és állatösszeírási iratai (továbbiakban Népszámlálás 1857.)

• CsmL CsMh. 26, 85/1852. ein.

7 Uo. 133/1853. ein.

8 CsmL Népszámlálás 1857. Bevölkerung und viehstand von Ungarn, nach der Zählung vom 31. October 1857. Grosswardeiner Verwaltungsgebiet. Herausgegeben vom k. k. Ministerium des Innern (továbbiakban Bevölkerung). Wien, 1859.2—3. old. A két járás adatai a kiadványban pontatlanok. A „földbirtokosok” kifejezés természetesen nem a mai értelemben használatos, hiszen ide sorolták a kisbirtokkal rendelkezőket is.

* CsmL Népszámlálás 1857., Bevölkerung 2—3. old.

10 Palugyay i. m. 111. old., CsmL CsMh. 1292/1850.

64