Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)
Barta László: Szabad Szentes városának képviseleti és igazgatási rendje 1837–1840 (Klauzál Gábor reformtervei)
5. A választójog természetesen nem lehet egyenlő', a nemesség közvetlenül és fejenként, a nem nemes lakosság közvetve, választott elektorok útján vesz részt a követválasztásban. 6. A választási folyamatban részt vevő nem nemes lakosoknak természetesen ingatlan vagyonnal: földdel vagy házzal kell bírniok. Ezek az elvek idegenek voltak a korabeli, immár több évszázados államjogtól. Az is kézenfekvő, hogy a nemességnek a hagyományokhoz ragaszkodó többsége idegenkedve, sőt az újítástól elzárkózva fogadta az ősi jog kiterjesztésének gondolatát, mert az rést ütött volna kiváltságainak bástyáján. Pedig ez a rés elég veszélytelennek látszott: Csongrád vármegye kb. 10 000 — a tervezet szándéka szerint —- szavazóképes nemtelen lakosa mindössze húsz elektort küldhetett volna a követválasztó közgyűlésre, ezek hangja pedig aligha harsogta volna túl az elsöprő többségben fölvonuló nemesekét. (Ami a vármegyét a diétán képviselő követek számát illeti, Kárász és Klauzál talán nem gondolták végig saját javaslatukat. Az országgyűlésen egy vármegye votuma egynek számított, akár egy, akár két követe volt jelen a szavazáskor. Ha tervük megvalósult volna, vajon a több képviselővel fölvonuló vármegyék szavazata többet ért volna, mint a kis vármegyéké? Vagy nem a vármegyék, hanem a követek szavazatát számlálta volna össze az elnöklő személynök? Ez a gondolat — kimondatlanul, de talán szándékosan — a modern polgári parlamentarizmus több elemét tartalmazza.) Csongrád vármegye ebben a tárgyban kiküldött bizottmánya 1832. május 22-én Szegváron tárgyalta Kárász és Klauzál előterjesztését Babarczy Imre alispán elnökletével. Általában inkább az országos küldöttség operátumához ragaszkodott, néhány kisebb tekintetű kérdésben fogadta csak el Kárász és Klauzál észrevételeit. A követek számát illetően nem a lakosok, hanem a vármegyében lakó nemesek számát tekintené inkább alapnak. Azt pedig, „... hogy a Vármegyék Ország Gyűlési Követeinek választásába a Nemtelen Lakosoknak is béfolyás engedtessék: már a tekintetből sem véli e jelen küldöttség megállapíthatónak, mivel a Vármegyék Alkotmányi öszveszerkesz- tése Lelkinél fogva a Gyűlések Prelátusok, Mágnások és Nemeseknek Egyeteme lévén, azokban a kijelentett Statusokon kívül az Alkotmányos alap megsértése nélkül voksolásnál igaza senkire sem ruháztathatik.”3 A megyei küldöttségnek ezt a határozatát az 1832. szeptember 10-i közgyűlés 867. számú döntése megerősítette, így a pozsonyi országgyűlésre utazó követek, Bene József és Klauzál Gábor utasításából is kimaradt. Pedig a népképviselet eszméje már a levegőben volt: Zemplén, Temes, Szatmár, Zala és Békés megyében is hangzottak el hasonló javaslatok, sőt Békés megye a földesúri joghatóság alól szabadult parasztközségeknek is követküldési jogot akart adni.4 Klauzál Gábor és a szentesi örökváltság5 Az 1832—1836. évi országgyűlésen Klauzál képviselte Csongrád vármegyét. Követtársa Bene József főjegyző, a későbbi konzervatív főispánhelyettes, majd Horváth Lajos, végül ismét Bene volt. Követi utasításuk értelmében szorgalmazniok 3 Ugyanott. 4 Barta István: I. m. 159.1. 5 Barta László: A szentesi örökváltság c. munkája (Szeged, 1979.) részletesen tárgyalja az örökváltság történetét. 51
