Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)

Gilicze János –Vígh Zoltán: Csanád megye közigazgatása és tisztségviselői a püspökfőispánok idején (1699–1777)

József esküdtet — mindhármukat fizetés nélkül — és Fábry Pál adószedó't. A főispán előterjesztette, hogy szükséges lenne az egyházi és világi urak közül néhányat tábla­bírónak kinevezni és a megyei ügyek intézésébe bevonni. Táblabírákká választották: Lech Zakariás nagyprépostot, Jankovics Pál makói plébánost, Sándor Pál Csanádi plébánost, Bibics Jakab Arad megyei alipánt, Edelspacher Ignác kincstári igazgatót, id. Návay György volt alispánt, Zaffiry Imre Csongrád megyei ügyészt és Mittinger Ferenc Csanádi harmincadszedőt.125 A díjazás nélkül szolgáló tisztviselők panaszára az 1744. május 2-án tartott köz­gyűlésen elhatározták, hogy ezután valamennyien kapjanak fizetést :126 Főispán 350 forint Alispán 306 forint Jegyző 90 forint Szolgabíró 100 forint Adószedő és biztos 120 forint Esküdt 30 forint Miles Comitatensis 48 forint Makói börtönőr 48 forint A megyei börtönre vonatkozó adatok az 1740-es évek első feléből származnak. 1742-ben az ún. pipalis taxát már börtönépítésre fordították.127 Az 1744. évi jegyző­könyvben szerepelt először a makói börtönőr, aki a vármegyei pénztárból kapta 48 forintnyi éves fizetését. Ez a kezdetleges börtönépület arról volt híres, hogy a rabok szinte naponként szöktek meg belőle. Ezért a megye elhatározta, hogy erősebb börtön­épületet emel. Marczibányi alispán, hogy a hivatalos teendők rendesebb ellátását biztosítsa, már 1744-ben sürgette egy vármegyeház építését is. A két munkát egyszerre kezdték a Makó peremén kialakított hatalmas telken. 1745 tavaszán az alispán jelentette, hogy az anyagokat már beszerezték, ezek szállítására hét napszámos és két kocsi szükséges.128 Erről az épületről szinte semmit sem tudunk, mert terve, vagy leírása nem maradt reánk. Nem lehetett valami masszív épület, mert 1751-re már düledező állapotba jutott.129 Mária Terézia rendelete alapján 1745-ben kezdtek hozzá a katonák beszálláso­lására alkalmas DOMUS QUARTERIALIS építéséhez. A három szobából, kony­hából és istállóból álló makói és a valamivel kisebb battonyai házat a két helységnek kellett elkészítenie 1746. Szent Mihály napjáig.130 Valószínűleg már az új vármegyeházán tartották 1747. május 10-én azt a tiszt­újító széket, amelyen a főispán már nemcsak az alispáni állásra jelölt három személyt, hanem a szolgabíróságra is. Az előbbiek Marczibányi Lőrinc, Návay György és Kvasovszky Sándor, az utóbbiak Bibics János, Návay János és Návay József voltak. Az alispán ismét Marczibányi Lőrinc, a szolgabíró Návay János lett. Návay József 50 forinttal díjazott esküdtsége mellett helyettes szolgabírói titulust is nyert. Itt talál­kozunk először fiscalis kinevezésével, akit évi 60 forint illetett meg. Ifj. Návay György mellett, a fiscalishoz hasonló fizetéssel Stanislavich Ferenc lett a másik jegyző. Az 1743-ban kinevezett táblabírák közül Návay György, Jankovics Pál és Sándor Pál 1,9 CsamL 1743. június 8. 1.8 CsamL kgy. jkv. 1744. 122. p. 187 CsamL kgy. jkv. 1742. 188. p. 129 CsamL kgy. jkv. 1745. 211. p. “* CsamL kgy. jkv. 1751., 1754. és 1758. elszórt adatok. 1.9 CsamL kgy. jkv. 1745. 242. p. 34

Next

/
Thumbnails
Contents