Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)

Berta Tibor: A Szegedi Járási Tanács működése és szervezeti felépítése (1950–1956)

állami központosítás tervszerű felszámolása, a választott tanácsszervek felélénkítése, ..., a tanácsönkormányzat kifejlesztése; röviden az államhatalom és állam- igazgatás központi és helyi szervei kapcsolatának rendezése.”256 A központi szervek, azzal, hogy a helyi szervek előtt álló feladatokat túlzottan aprólékosan, a helyi adottságokat és lehetőségeket figyelembe nem véve dolgozták ki, csökkentették a helyi szervek felelősségét a rájuk bízott feladatokért. Ezzel magyarázható, hogy a vb a legegyszerűbb kérdésekben sem akart önállóan intézkedni, és minden kérdésben a megye utasítására várt. b) Az államigazgatás helyi szervei: a vb-k és a vb-k osztályai a választott tanácsok fölé nőttek, c) A helyi tanácsoknak, a vb-knek nem volt megfelelő önállóságuk és hatáskörük, különösen a pénzgazdálkodás, a beruházások és az anyag- gazdálkodás területén. Ez akadályozta, hogy a tanácsok saját területükön valóban a gazdaásgi és kulturális építés gazdái legyenek, d) A kommunális feladatok megoldása háttérbe szorult. A város- és községgazdálkodási feladatok irányítása nagyon szét- forgácsolódott. A Város- és Községgazdálkodási Minisztérium felállítása előtt a kommunális feladatok irányításával 4 szakminisztérium foglalkozott, e) A minisztériumokat elborították a helyi jellegű kisebb-nagyobb ügyek, apparátusuk felduzzadt. így nem tudtak a tényleges irányítás feladataival foglalkozni. A túlméretezett központi szervek rendkívül nagyszámú rendeletet, utasítást dolgoztak ki. A rendeleteket sokszor még az egyes minisztériumokon belül sem hangolták össze. A tanácsok vezetői nem voltak képesek áttekinteni a rendeletek sorát, különösen a községekben és járásokban volt ez így/) A tanácsokon belüli belső hibák közül külön foglalkoztak a tanácsdemokrácia megsértésével és a bürokratikus munkamódszerek elterjedésével.

Az MDP III. Kongresszusa igen erősen éreztette hatását a járásban is. A VB elnöke az 1954. július 31-iki tanácsülésen elhangzott beszámolójában a követekezőket mondotta: „Helyi tanácsainkat eddig gazdasági, kulturális és szociális téren egyrészt a gazdasági megkötöttség, másrészt a gazdálkodás túlzott központosítása jellemezte. A Pénzügyminisztérium nem biztosította a helyi tanácsok részére azt a hatáskört és önállóságot, amely államhatalmi és államigazgatási feladataik ellátásához szükséges lett volna. Ez megmutatkozott a tanácsi költségvetés rendszerében is, túl részletezett volt a tanácsi költségvetés szerkezete, merev a költségvetés végrehajtásának rendszere, túlzott adminisztrációs követelményeket támasztott a helyi tanácsokkal szemben. A tanácsok gazdálkodásában feltárt hibák és hiányosságok felszámolása szükségessé teszi a tanácsok hatáskörének további kiszélesítését, önállóságuk fokozását minden téren, így a költségvetési gazdálkodás terén is. ... A párt határozata alapján az 1955. évi költségvetés összeállításánál a munkálatokat úgy kell megszervezni, hogy a tanácsok költségvetésüket önállóan alakíthassák ki. Módosítani kell a tanácsok költség- vetési szerkezetén, a különböző költségvetési címeket és rovatokat olyan mértékben kell összevonni, ameddig az összevonás nem veszélyezteti a feladatok tervszerű végrehajtását.”257

1954 szeptemberére kidolgozásra került a II. tanácstörvény.258 Az új tanácstörvény bevezetése előtt azonban szükségszerűvé vált az Alkotmány módosítása. A módosító rendelkezések alapvető rendeltetése a tanácsok államhatalmi jellegének megerősítése volt. E szempontból különösen kiemelendő, hogy a tanácsok hatáskörébe tartozó szakigazgatási feladatokat a tanács vb szervei hatóságként látják el, és megszüntették a központi igazgatásnak azt a jogát, hogy ágazatonként a vb mellett külön

256 Halász József: Az állami központosítás és a tanácsönkormányzat kérdéséhez Társadalmi Szemle, 1954. 2. sz. 49.

267 CsmL Tanács jkv. 1954. júl. 31. A VB elnökének beszámolója

258 1954. évi X. törvény

307