Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)
Berta Tibor: A Szegedi Járási Tanács működése és szervezeti felépítése (1950–1956)
A járás területén is nagy érdeklődés előzte meg az új adókivetést. „A paraszt- emberek az adózási kedvezményekről szóló híreknek örültek, de csak eddig, míg augusztus elején kézhez nem kapták adóívüket, ebből az derült ki, hogy egyénenként a vártnál több adót kell fizetniük mint az előző esztendőben. Az adóemelést az idézte elő, hogy az adóztatható földalap 1952 óta kb. kétszer annyival csökkent, mint amennyivel az év felében kidolgozott adózási terv számolt. Ezt a tényt a pénzügyi szervek júliusban — az adózási terv módosításakor — már ismerték, de a népgazdaság és az államgépezet szükségleteire való tekintettel már nem tudták figyelembe venni. Úgy gondolták, hogy a 3091 millió forint kivetése adózónként „csak” 24,1 %-os emelkedést fog előidézni. Arra, hogy ennél nagyobb lesz az emelkedés, csak az adótételek lebontásakor derült fény.”235 Az adókivetés hiányosságai igen élesen jelentkeztek a járásban is. A VB már novemberben kénytelen volt megállapítani, hogy a járás területén az egyforma holdszámú kötött vagy homokos talajú szántóingatlan használó dolgozó paraszt adókivetése egy és ugyanaz, valamint több kirívó adókivetés is tapasztalható volt.236 Természetesen ilyen körülmények között az adóbevételi tervet globálisan csak 58 %- ban tudta a járás teljesíteni. A Szegedi járás területén általános jövedelemadó kivetése szempontjából figyelembe veendő terület 146 ezer kh volt. A lovak utáni kivetendő adót figyelmen kívül hagyva az általános jövedelemadó terhelés kereken 45 millió forintot tett ki. Ezen összeget kellett elosztani 146 ezer kh-ra. A járás átlagos kataszteri tiszta jövedelme 9 Ak körül mozgott. A 28 közöség döntő többségében azonban csak 5—6 Ak volt ez az érték. Ennél csak a „torontáli” (Deszk, Gyála, Ószentiván, Új- szentiván és Szőreg), valamint Algyő, Röszke és Tápé községekben volt magasabb az Ak érték. Tehát a felsorolt 8 község emelte meg a járás átlagos kataszteri tiszta jövedelmét. Azonban a 8 községből 5 szövetkezeti község volt, s így ezek az adóteher kialakítása és a bevételi terv teljesítése szempontjából komoly szereppel nem bírtak. 20 község talaj adottsága nagyon kedvezőtlen volt. Nagyrészt futóhomokos, szikes, tehát mezőgazdaságilag szinte használhatatlan területekből tevődött össze az átlagos jövedelemadó kivetésénél figyelembe vehető terület. A 45 millió terhet arányosan kellett volna elosztani a kötött és a homokos talajú községek között úgy, hogy a jó termőfölddel rendelkező községek viseljék azt az adóteherkülönbözetet, mely a gyenge minőségű földek és a jó minőségű földek között volt. A különbözet kiegyenlítésénél 3 községet lehetett csak figyelembe venni. Nyilvánvaló, hogy e 3 község a 20 község többletterhét nem bírta el, tehát a Pénzügyi Osztály kénytelen volt egy lényegesen kisebb teherkülönbözetet kialakítani. A különbözet a legrosszabb és a legjobb földű községek között átlagosan 30 forintot tett ki. Sok esetben előfordult a járásban, hogy a nagyon gyenge, szikes föld után is ugyanolyan adóterhet vetettek ki, mint a jó föld után. Ezeket a hibákat tulajdonképpen az ún. egyéniesítésnek kellett volna eltüntetnie, mivel azonban e feladat elvégzésére még a nagyobb községekben is csak 2 nap jutott, így ez megoldatlan maradt. Még súlyosabb hiba volt az, hogy egy-egy birtokkategóriában amilyen összeggel a birtokkategória terhét csökkentették, — a rendelet értelmében — ugyanannyival emelni kellett ugyanabban a birtokkategóriában más adózók adóterhét. Azonban ezt a terhet az amúgy is túlfeszített terv mellett nem lehetett más adózóra áthárítani. A megye gyakran hivatkozott arra, hogy a járásra kivetett adóteher megfelelő, mivel a járásban 12 ezer kh szőlő is van. Ez azonban csak a járás területének 4,7%-át tette ki. Nyilvánvaló, hogy a 4,7% szőlőterület nem volt képes a 95,3% nagyrészben 835 lm. A magyar... 220. 836 CsmL VB jkv. 1953. nov. 115—45/2/1953. vb. sz. 303
