Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)
Berta Tibor: A Szegedi Járási Tanács működése és szervezeti felépítése (1950–1956)
A VB az új beadási rendelettel kapcsolatban megállapította, hogy az nem foglalkozik azokkal a homoki területekkel, melyeknek kataszteri tiszta jövedelme alacsony (2—3 Ak). A járás területén túlnyomórészt ilyen homoki területek voltak. A VB ezért javasolta a megyei tanácsnak, hogy indítványozzák a minisztertanácsnak a rendeletnek oly értelmű módosítását, melyben a homoki területeket figyelembe veszik és a 0—6 kataszteri birtokcsoportot: 0—2 kh, 2—4 kh és 4—6 kh birtokcsoportként kategorizálja. Kérték, hogy ennek megfelelően állapítsák meg a beadási kötelezettség mértékét.218 Az 1953. évi begyűjtési tervet a járás globálisan 65,8%-ban teljesítette. A termelŐszövetekezeti csoportok 75%-ban tettek eleget kötelezettségüknek. Ez azzal magyarázható, hogy a szocialista szektor kapta a legnagyobb kedvezményt a beadási kötelezettség csökkentésekor. (Az egyéni gazdák 69,2 %-ban, míg a kulákok 55,9 %-ban teljesítették kötelezettségüket.)219 Akik 1953. december 31-ig valamely cikkből nem teljesítették beadási kötelezettségüket, azoknak a hátralékát 10%-kal megemelve áttették 1954-re.220 A kormányprogram megjelenését követően a járásban is jelentős változások következtek be a mezőgazdaságban. Már augusztusban több termelőszövetkezeti csoportban feloszlási jelenségek voltak tapasztalhatók. Ekkor 8 I. típusú és 5 III. típusú csoport kérte feloszlatását.221 E tendencia ellen maga a kormány is fellépett. A VB utasította a Mezőgazdasági Osztályt, hogy a csoportok megerősítése, megszilárdítása érdekében hozott kormányhatározatok végrehajtását állandóan és szervezetten ellenőrizze. Ellenőriznie kellett az osztálynak, hogy az elrendelt kedvezményeket csoportokra, tagokra, munkaegységekre vonatkozóan alkalmazzák-e. A tagokkal részletesen ismertetni kellett a rendelkezéseket.222 A csoportokban a munkafegyelem meglazult, ami nagymértékben veszélyeztette az őszi mezőgazdasági munkák sikeres végzését.223 Az 1949—51 között alakult tsz(cs)-k továbbra is megmaradtak. A csoportokból főleg azok oszlottak fel, amelyek 1952—53-ban alakultak. Ezeknél a döntő hiányosságá az volt, — a VB megállapítása szerint — hogy megszervezésüknél kényszert alkalmaztak. Ásotthalom, Mórahalom és Zákányszék területén oszlott fel a legtöbb tsz és ezen a területen volt a legtöbb kilépő is. 25 csoport oszlott fel a járásban 1368 családdal, 2443 taggal és 11 456 kh földdel. A családok közül 180 földnélküli, 539 kisparaszt és 549 középparaszt volt. A megmaradt csoportokból 2140 tag lépett ki 8081 kh földdel. A megmaradt tsz-k száma 35 volt.224 A kilépő tagokat a megmaradt tsz(cs)-k tagjai és a községi tanácsok sok esetben ellenségnek tekintették. Ez megmutatkozott a felszerelések visszatartásánál, valamint a földek nem időben és nem megfelelő helyen történt kiadásánál. Ezért utasította a VB a Mezőgazdasági Osztályt, hogy a községi tanácsok útján gondoskodjon arról, hogy a kilépő tagok időben megkaphassák felszerelésüket és a földeket megfelelő helyen jelöljék ki számukra, valamint felszólították az osztályt: „hasson oda, hogy a kilépő tagok megfelelő segítséget kapjanak ahhoz, hogy mint egyénileg dolgozó parasztok eredményesen tudják kivenni részüket a termelőmunkából.”225 A határozat ellenére történtek visszaélések a kilépőkkel szemben. Például Ásotthalmon, ahol a kilépett csoporttagok földjeiket lakásuktól 10—12 km-re kapták meg. A volt tagok ezeket a földeket nem voltak hajlandók át218 CsmL VB jkv. 1953. dec. 24. 115—52/1/1953. vb. sz. 219 CsmL VB jkv. 1954. jan. 14. A Begyűjtési Osztály jelentése 220 Uo. 221 CsmL VB jkv. 1953. aug. 27. A Mezőgazdasági Osztály jelentése 222 CsmL VB jkv. 1953. szept. 24. 115—39/2/1953. vb. sz. 223 CsmL Tanács jkv. 1953. szept. 26. A Mezőgazdasági Állandó Bizottság beszámolója 224 CsmL VB jkv. 1953. nov. 19. A Mezőgazdasági Osztály jelentése; 1954. márc. 11. A Mezőgazdasági Osztály jelentése 225 CsmL VB jkv. 1953. nov. 5. 115—45/1/1953. vb. sz. 301
