Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)
Gilicze János –Vígh Zoltán: Csanád megye közigazgatása és tisztségviselői a püspökfőispánok idején (1699–1777)
főispán adószedő és biztos jegyzőkönyvek írnoka megyei katona 300 forint 120 forint 12 forint 48 forint 1738/39-ben pestisjárvány dühöngött Csanád megyében. A járvány leküzdése lett a vármegye közigazgatás első nagy próbatétele. A továbbterjedés megakadályozása érdekében beszüntették az országos és hetivásárokat, a rácok, örmények, zsidók házaló kereskedését betiltották. Návay József lett a megye egészségügyi biztosa, aki fiatal korában szerzetesnek készülve elsajátította a betegápolás alapvető teendőit is. Munkálkodásáért 1739-ben 20 forintot, 1740-ben 13 forintot kapott.80 Az utak lezárása a katonaság feladata volt. Valószínűleg ennek során került sor Strba kapitány és Návay József között szóváltásra. „Mind Te, mind egész Vármegyének Tisztei Hunczutok vattok...” — vágta oda a rác határőrök parancsnoka. Návay József a következő közgyűlésen ecsetelte a rajtuk esett sérelmet, amelynek nyomán panasszal éltek az aradi várparancsnokság felé.81 A járvány elmúltával tabellán rögzítették az elhaltak és árván maradtak számát, az állatállomány pusztulását. Panaszolta a korabeli jegyzőkönyv azt is, hogy számosán elmenekültek a megyéből.82 A megmaradottak közül napi kilenc krajcár zsoldért munkásokat, 45 krajcár napidíjért pedig felügyelőket kellett küldeni Belgrád várának lerombolási munkálataihoz.83 A Falkenstein — éra a nemesi vármegye újjáéledésének és próbatételének időszaka volt. Csanád megye fennmaradását annak köszönhette, hogy a Marostól északra fekvő területei már nem estek a bécsi udvar törekvéseinek az útjába. A hamarabb lábrakapó környező vármegyékbe történő beolvasztást is elkerülte. A Csanád megyei főispáni tisztség — amely a mindenkori csanádi püspök jussa lett — már a század elején, a török kiűzése után betöltésre került. Dolny megkísérelte újjászervezni, Nádasdy sürgette a Marostól délre fekvő terület reinkorporatioját, de csak az egyházmegyét sikerült helyreállítaniuk. A nemesi vármegye újjáélesztésére tett kísérleteik a megyei nemesség megjelenéséig kudarcra voltak ítélve. A királyi kamarát felváltó új földesurak azonnal megkezdték birtokaik kiaknázását, jobbágyaik kizsákmányolását, amely a súlyos közbiztonsági helyzettel együtt elodázhatatlanná tette a vármegyeszervezet kiépítését. Kezdetben csak a legsürgetőbb tisztségeket tudták restaurálni, amelyeket egy személy, a közigazgatási pályára szorult Csongrád megyei Fábry Pál látott el, akinek a nemessége nem bizonyított. Később is gondot jelentett az elenyésző számú megyei nemességből kiállítani a tisztviselői kart. Tisztújításra, több jelöltből való választásra nem is igen volt lehetőség. A kisebb tisztségek a közgyűlés megbízása, a jelentősebbek a főispán egy-egy alkalomra szóló kinevezései alapján funkcionáltak. A vármegye közigazgatási intézkedéseit Návay János szolgabíró közvetítette a községek felé. Meg kell itt említenünk, hogy Makó és Földeák letelepült magyar lakossága, illetve az állatállományukkal vándorló oláh-rác etnikum más-más feladatot jelentett a vármegyei közigazgatás számára. Az előbbiek a jobbágy — földesúr ellentét és a határviták, az utóbbiak a kedvezmények lejárta utáni elköltözésük miatt jelentettek gondot.84 80 CsamL kgy. jkv. 1739. 49. sz. 81 CsamL kgy. jkv. 1740. 69. sz. 82 CsamL kgy. jkv. 1740. 32. sz. 83 CsamL kgy. jkv. 1739. november 28. 80. sz. 81 Bohdaneczky Edvin: Csanád vármegye nemzetiségi és gazdasági viszonyai a XVIII. században. Makó, 1940. 29. p. 26
