Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)
Takács Edit: Szentes város képviselőtestülete 1945 és 1950 között
tött. A viták szinte kivétel nélkül érdemben folytak, ezt bizonyítja, hogy az egész korszakban mindössze négy ügyben nem született érdemi döntés. A hozzászólások száma 1947- ben ugyancsak meghaladta a napirendi pontok számát, 215 napirendi ponthoz 255 hozzászólás történt. A hozzászólók a résztvevó'k 64%-át teszik ki, a valóságban a képviselőknek csak 12%-a (48 képviselő) vett részt a vitában. A hozzászólások száma képviselőnként megegyezik az 1945-ös évben tapasztaltakkal. A hozzászólások száma 1948- tól nagy mértékben csökkent, 1948-ban 273 napirendi ponthoz 81, 1949-ben 181 napirendi ponthoz 81, 1950-ben 132 napirendi ponthoz 14 hozzászólás történt. Vitáról ezekben az években alig beszélhetünk. Csökkent a hozzászóló képviselők száma is, 1948-ban 36-an, a megjelentek 12%-a, 1949-ben 21-en, a megjelentek 4%-a, 1950-ben 10-en, a megjelentek 7%-a, szólalt fel az üléseken. Az egy képviselőre jutó hozzászólások száma 1948-ban 2, 1949—50-ben 1. A képviselők aktivitásának másik mutatója az interpellációk száma, ez nagyjából a hozzászólásokkal azononos módon alakult. A legtöbb interpelláció 1947-ben hangzott el, szám szerint 38,1945-ben 37,1946-ban 34 képviselői interpellációra került sor. Ezzel szemben az interpellációk száma 1948-ban 18, 1949-ben 5, 1950-ben pedig egy sem. Az interpelláló képviselők aránya 1945-ben a megjelentek 6, 1946-ban 12, 1947- ben 9, 1948-ban 6, 1949-ben 1% volt. A valóságban egy-egy aktív kommunista, szociáldemokrata képviselő egy évben több alkalommal is interpellált. A hozzászólások és interpellációk számának alakulása egyrészt összefüggött azzal, hogy az ügyek előkészítése már 1946-tól, de különösen a korszak második felében igen alapos volt. Az előterjesztett ügyeket előzetesen bizottsági üléseken megtárgyalták, így a képviselőtestületi tagok egy része az ülés előtt már megismerhette az ügyek részleteit. Másrészt 1948-tól a testület működése mindinkább formálissá vált, ami a képviselők vitakészségére egyértelműen negatív hatással volt. A képviselőtestület munkájában részt vettek a városi vezető tisztviselők. Számukat az egyes üléseken nagyban meghatározta a tárgyalt ügyek tartalma, hiszen csak az előadott ügyekben érdekelt tisztviselők vettek részt az üléseken. A tisztviselők létszáma 1945-ben átlag 13, 1946-ban 12, 1947-ben 11, 1948-ban 11, 1949-ben 7 és 1950-ben 10. Állandó résztvevői voltak a testület ülésein a tisztviselők közül a polgár- mester, a helyettes polgármester, a főügyész, a városi főmérnök, pénzügyi tanácsnok1945—46-ban a közellátási főnök. Rajtuk kívül természetesen a többi vezető tiszt, viselő is megjelent az üléseken, részvételük azonban nem tekinthető folyamatosnak. A tisztviselői kar 1945 második felére az új, népi demokratikus forradalom mellett kiálló, szakmai ismeretekkel is rendelkező emberekből állt jelentősebb változás 1946- ban a B-listázások következtében illetve 1949-ben létszámcsökkenés miatt következett csak be. Feltétlenül szólnunk kell arról, hogy a korszak polgármesterei mindvégig a Kommunista Párt helyi vezető egyéniségei voltak: 1945—1948 Vajda Imre, 1948— 1949- ben Szőke Mátyás, 1949—50-ben Török János.8 Mindhárom olyan személy, akiket a koalíciós partnerek is elfogadtak, de a város érdekeit is maximálisan szem előtt tartották. Ugyanakkor a népi demokratikus forradalom helyi erői közül a legkövetkezetesebben küzdő, legbaloldalibb párt tagjai lévén, biztosították a Kommunista Párt törekvéseinek maximális megvalósítását. Közülük a legkiemelkedőbb személyiség Vajda Imre, aki a szentesi munkásmozgalomnak már az 1930-as évektől vezetője, az ellenforradalmi korszakban az akkori képviselő-testületnek is választott 8 CsmL (SZF) Szentes város képviselőtestületének jegyzőkönyvei 1/tsz. 1945. sz., 3/kgy. 1948: Vajda Imre 1945. május 22—1948. január 10; 8/tsz. 1948, 23. kgy/1949: Szőke Mátyás 1948. ápr. 5—1949. febr. 5., 43. kgy/1949. Török János 1949. március 30—1950. június 15 (1950. augusztus 15-től a városi tanács elnöke). 245
