Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)
Gilicze János –Vígh Zoltán: Csanád megye közigazgatása és tisztségviselői a püspökfőispánok idején (1699–1777)
tésének a tervét. Javasolta egyúttal, hogy az egyre szaporodó közigazgatási teendó'k ellátására közös alispánt válasszanak.25 Ez lényegében az 1723-tól már törvényesen működó' Csongrád vármegyéhez való csatlakozást jelentette volna. Pedig ekkor már az önálló vármegye ügyét előmozdító változások történtek. Makó után adományok és vásárlások útján gazdára talált tizenhárom kincstári puszta és két lakott helység. A tizennégy elhagyott jobbágy telekből álló Kovácsházát 1724-ben vásárolta meg a dévai Bibics család 1293 forint 60 dénárért. A birtokvásárlással egyidőben Aradon telepedtek le és a későbbiekben ott fejtettek ki közigazgatási tevékenységet.26 Ugyanezen évben III. Károly jóvoltából Tököli (Popovics) János lett a kevermesi és a vizesi puszták adományosa. A rác ezredes a török kiűzése során tűnt ki vitézségével és a Rákóczi szabadságharc idején tanúsított udvarhű magatartásáért kapta magyar nemességét. Az adományozás idején a marosi határőrkerület székhelyén, Aradon teljesített szolgálatot.27 A gyoroki Edelspacherek voltak az elsők, akik Csanád megyei részbirtokaik kapcsán közigazgatási tevékenységet is kifejtettek. Edelspacher Zsigmond több Arad megyei birtokkal együtt 1725-ben vásárolta meg Dombegyházát 12 908 rajnai forintért. 1727-től, mint a tiszántúli összes kincstári javak kormányzója Csanád megye adóügyeit is intézte. Fia, Ignác is adószedő és 1728-ban Csanád megye követe az ország- gyűlésen. 1743-tól táblabírói titulust viselt.28 A legnagyobb Csanád megyei birtokot Rajnáid modenai herceg kapta 1726-ban. A III. Károlynak tett hű szolgálataival indokolt adományozás Apácza, Bánhegyes, Csatókamarás, Dombiratos, Földvár, Kaszaperek, Fecskés, Kunágota, Kupa pusztákat, Tornya és Battonya lakott helyeket foglalta magában. Az eddig felsorolt birtokostársaihoz és a kincstárhoz hasonlóan főként örmény bérlők útján hasznosította pusztáit, a falvakkal pedig kontraktusra lépett.29 Az újdonsült birtokosok neveit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy nem beköltöző nemes családokról van szó. Egyikük sem vállalta és nem is vállalhatta a zászlóvivő szerepét a nemesi vármegye feltámasztásában. Ez a feladat az első és sokáig egyetlen nagybirtokos nemes családra, a Návayakra várt. Az eddig még nem publikált, magán kézben lévő családi levéltár adatai nyomán róluk többet tudunk. A Návay család a XVII. században még a Nógrád megyei Bozokon és Korponán élt. Erről az időszakról kevés adat maradt fent, mindössze annyit tudunk, hogy jó anyagi körülmények között éltek. Ennek forrása marhakereskedelem és pénzkölcsönzés volt.30 A felszabadító háborúk idején a családfőt a kereskedés lehetőségei Szegedre vonzották, ahol 1714-ben halt meg. A fiúi ágat János, Pál, István és György képviselték. A legidősebb fiú az egyházi pályát választotta. Iskolái elvégzése után Szegeden, majd Váradolasziban plébános, később váci főesperes. 1727-ben szentelte fel Berkes András püspök kanonokká és csuti préposttá. 1730-ban bekövetkezett haláláig a nagyváradi káptalan tagja.31 25 Takács E. i. m. 134. p. 26 Márki Sándor: Aradvármegye és Arad sz. kir. város története. Arad, 1895. II. k. 662— Barna—Sümeghy : Nemes családok Csanád vármegyében. Makó, 1913. 24—25. p. Nemességüket 1722-ben III. Károlytól nyerték. Bibics Jakab 1745-ben két Arad megyei birtokot is szerzett. 1735—1746-ig Arad megye alispánja. 27 Barna—Sümeghy i. m. 206—207. p. 28 Márki S. i. m. 671—673., Barna—-Sümeghy i. m. 52. p. 89 Márki S. i. m. 304—305. p. és 673. p. Arad, Csanád és Zaránd megyei birtokainak ügyeit az Aradon székelő jószágigazgatója intézte. 30 N. cs. L. 10. sz. 31 N. cs. L. 226. sz. 20
