Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)

Dunai Józsefné: A Csanád megyei önkormányzat újjászervezése és működése a kiegyezés után

tartotta a megyerendszert az országos kormányzat felelősségével. A népképviselet elvén alapuló országgyűlés átalakította ugyan a megyegyűlések hatáskörét, de á „vesztettségnek tetsző korlátozást pótolta az, hogy a nemesi kiváltságokat a nép millióinak szabadsága váltá fel” — mondotta Návay. Az 1861. évi megyei bizottmányt így jellemezte a főispán: készebb volt a küzdőtérről visszavonulni, mint az osztrák kormányt, bár más utakon, de ugyanazon célra, a magyar nemzet alkotmányának megsemmisítésére irányzott kísérleteiben támogatni. Deák húsvéti cikke „a tetsz- halottságnak látszó alkotmányosságot új életre ragadá — és a nemzetet új jogérzetébé megerősítve, türelemre és kitartásra buzdítá”. A főispán bízott „Csanád népének hazafiságában”, hogy az átalakulás nehézségeit legyőzik és a „megye ismét az lesz ami volt —az önkormányzat biztos eszköze— a közszabadság erős véde és az egyén személyes joggyakorlatának legbecsesebb biztosítéka”. Dedinszky József bizottmá- nyi tag és országgyűlési képviselő mint a 48-as eszmék nagy tisztelőjét, a szabadságharc idejének főispánját üdvözölte Návay Tamást, s a vihar által szétszórt” még élő bizottmányi tagokat.12 Náváy Tamás ezt követően bemutatta az 1867. április 3-i keltezésű belügyminiszteri határozatot főispánt kinevezéséről.13

Ezután ismertették az 1867. március 8-i és március 11-i, a köztörvényhatóságok visszaállítására hozott s a bevezetőben említett országgyűlési határozatot. A megyei bizottmány az abban foglalt elveket és iránypontokat helyesléssel fogadta, s hálafeliratot intézett a királyhoz és Deák Ferenchez, egyben ígéretet tett a nemzeti kormány támogatására.14

Csanád megyében 1867. április 23-án, 24-én és 25-én tartották meg a tisztújítást. A választási jog gyakorlásának biztosítása és a rend fenntartása érdekében megtették a „célszerű” intézkedéseket: a választási helyiségbe csak a választójoggal felruházott bizottmányi tagokat bocsátották be, a közönséget kizárták, nehogy valamilyen zavaró cselekmény történjen, s a választók „minden előbbi alkalommal tapasztalt pressziók- tól mentve legyenek.”15

1867. április 24-i bizottmányi ülésen Bánffy József alispán maga és a megyei tisztikar nevében lemondott, átadta a főispánnak a levéltár és a pénztár kulcsait, valamint a megye pecsétjét.16 Majd megindult a választás. Titkos szavazással első alispánnak 125 szavazattal Sántha Sándort választották, Lonovits József 70 szavazatai ellenében. Közfelkiáltással Bánffy József került a másodalispáni tisztségbe.17 A megyei és járási tisztviselőket általában 2—3 jelölt közül közfelkiáltással választották meg. A tiszteletbeli tisztviselőket név szerint nevezték ki.

A megyei kezelő- és irodaszemélyzet tagjait kellő pontosságuk és szorgalmuk miatt addigi fizetésük mellett meghagyták, nem választották újra őket.18 Az addigi járási írnokok, díjnokok is a helyükön maradtak.19

A központi tisztviselőket Makón, a megyeszékhelyen, a járási tisztviselőket pedig a járás területén kötelezték állandó lakásaik fenntartására.20

1867-ben az addig működő császári királyi csendőrezredeket feloszlatták. A közbiztonsági szolgálatot a megyei és városi törvényhatóságok rendészeti szerve

12 CsmL Biz. jkv. 1867. április 23.

13 Uo. 1/1867. jkv.

11 Uo. 4/1867., 5/1867., 6/1867. jkv.

16 CsmL Biz. 10/1867. jkv.

13 CsmL Biz. 15/1867. jkv.

17 CsmL Biz. 18/1867Jkv.

18 CsmL Biz. 55/1867. jkv.

18 CsmL Biz. 56/1867. jkv.

20 CsmL Biz. 62/1867. jkv.

174