Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)

Gilicze János –Vígh Zoltán: Csanád megye közigazgatása és tisztségviselői a püspökfőispánok idején (1699–1777)

GILICZE JÁNOS — VÍGH ZOLTÁN

CSANÁD MEGYE KÖZIGAZGATÁSA ÉS TISZTSÉGVISELŐI A PÜSPÖKFŐISPÁNOK IDEJÉN (1699—1777)

A török hódítás előtti Csanád megye az egyik legjelentősebb vármegyénk volt. A Marostól északra Orosházáig, délre a Harangod és a Galádi-ér alsó folyásáig terjedt. Nyugaton a Tisza vonala határolta, keleten beletartozott még Dombegyháza, Battonya és Perjámos is. A XVI. század közepére, a megújuló török hadjáratok során pusztult el, vagy hódolt meg több mint száz helysége. Török kézre került a várral és székes- egyházzal büszkélkedő székhelye: Csanád.1

A nemesi vármegyeszervezet valamennyi tisztségviselője menekülésre kényszerült. A gyulai adórovó 1555 decemberében arról tájékoztatta a királyi kamarát, hogy „...az elmúlt esztendőben az négy vármegyében sem főispányok, sem viceispányok, sem szolgabírák nem voltak és nincsenek, úgymint Szolnok, Arad, Csongrád és Csanád vármegyékben...”2 1566-ig az elmenekült tisztségviselők egy része Gyulán húzódhatott meg, majd annak eleste után a hasonló sorsra jutott Békés és Bihar vármegyékkel még néhányszor üléseztek Nagyváradon.3

A visszatérés reményét a török hódítók tartós berendezkedése hamarosan szerte- foszlatta. A nemesi vármegye szerepét — ahol a nép nem futott világgá — a paraszti önkormányzat vette át. A földesúr jelenlététől megszabaduló falvak népe maga választott bírót és esküdtet, akik a saját bölcsességük szerint vezették a közösséget. Szükség is volt erre, hiszen nemcsak a török, hanem a királyi Magyarországon, vagy Erdélyben lakó földesúr felé is barátságos arcot kellett mutatniuk.4

Csanád vármegye a török kiűzése után

Szeged visszavétele 1686-ban Csanád vármegye Marostól északra fekvő területének felszabadulását jelentette. A török visszaszorításáért azonban nagy árat kellett fizetni. A hadiesemények során elpusztult a hódoltságot átvészelő Földeák, Makó, Szentlőrinc és az újra népesedni kezdő Apátfalva.5 Évekig néptelen Makó és környéke. A szilaj marhacsordák legelőin vad és elvadult állatok legelésztek, embert csak az

1 Dr. Borovszky Samu: Csanád vármegye története 1715-ig. Budapest, 1896/7. I. k. Csanád

vármegye történeti térképe.

3 Borovszky i. m. 338. p.

3 Pesti Frigyes: Az eltűnt régi vármegyék. I. k. 49. p.

4 Kelemen Ferenc: Makó közigazgatásának történeti formái. Makó, 1979. 6. p.

6 Borovszky i. m. II. k. 193., 365., 564—565.

17