Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)

Labádi Lajos: Csongrád megye neoabszolutista közigazgatásának kialakítása (1849–1854)

sítették Csanád és Békés megyékkel. Az összevont megyék élére közös főispáni helytartó került, ki Szegvárt jelölte meg az egyesített megyék székhelyének. II. József halála után a megyék — így Csongrád is — visszanyerték önállóságukat.

A XVIII—XIX. század fordulóján a helyreállított eredeti két járáson belül megjelentek a kerületek (circulus), mint közigazgatási egységek. A korabeli dokumentumokban négy kerületről esik szó: a szegediről, csongrádiról, vásárhelyiről és a szentesiről. Ezek közül a szegedi és a csongrádi a tiszán inneni, a vásárhelyi és a szentesi a tiszántúli járáshoz tartozott. A járások élére továbbra is egy fő- és egy alszolgabírót választottak. Ez a beosztás 1842-ig változatlan maradt. Ekkor kieszközölték a Helytartótanácsnál, hogy Szegváron — a megye székhelyén — egy új központi járást szervezhessenek. Az új járás szolgabírájának teendői között a rendészeti ügyek hal- mozottabban jelentkeztek, mint más járásokban. Neki kellett a szegvári megyeházán lévő tömlöcökre és rabokra felügyelnie, a rabokat kihallgatnia, valamint a törvényszéken hozott büntető ítéleteket végrehajtania. Közigazgatási hatásköre csupán a szegvári, mindszenti és az ányási határra terjedt ki.

A központi járás felállításával a megye járásainak száma háromra, a fő- és al- szolgabírák, valamint esküdtek száma pedig ötre szaporodott. Ez a járási és kerületi beosztás az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején változatlanul megmaradt.1

1. A KÖZIGAZGATÁS MEGSZERVEZÉSE A MEGYE KATONAI MEGSZÁLLÁSA UTÁN (1849. AUG.—OKT.)

A győztes tavaszi hadjárat következtében megszűnt a Windischgrätz által megszállt területeken kialakított kormányzati rendszer. Illuzórikussá vált az 1849. március 4-én kibocsátott olmützi alkotmány, mely Magyarországot már mint a Habsburg- monarchia egyik koronatartományát említette.2 A Függetlenségi Nyilatkozat kiadása után a bécsi kormánykörök még ezt az oktrojált alkotmányt is túlzottan kedvezőnek ítélték Magyarországra nézve, mivel az lehetőséget biztosított a magyar alkotmány részleges fennmaradására. Bach igazságügy-miniszter sugallatára megalkotta a „jogeljátszás” elméletét, mely szerint Magyarország a Függetlenségi Nyilatkozattal eljátszotta mindazokat a jogokat, amelyeket részére az olmützi alkotmány még engedélyezett. Ebből adódóan a jövőben teljesen az uralkodótól függ, hogyan alakítja át az ország alkotmányát és közigazgatását. Erre az elvre alapozva dolgozták ki Magyar- ország jövőbeni kormányzásának rendjét. Elképzeléseik szerint — melyeket 1849. június 2-án tártak az uralkodó elé — amíg szükség van Magyarországon a katonai kivételes törvények fenntartására, szó sem lehet a polgári közigazgatási hatóságok független működéséről, vagyis a hatalmat a katonai parancsnok kezében kell hagyni. Szükségesnek tartották azonban a katonai parancsnok mellé egy polgári személy kinevezését, aki a polgári közigazgatást vezetné, és közvetlenül a miniszterelnöknek lenne alárendelve.

Ferenc József 1849. június 4-i elhatározásával jóváhagyta a fenti elképzeléseket. A május 30-án kinevezett Haynau katonai főparancsnok mellé kinevezte báró Geringer

1 Csongrád megye múltjára részletesebben lásd Zsilinszky Mihály: Csongrád vármegye története. Bp. 1897—1900. I—III. kötet. Lásd még Csongrád vármegye (Szerk. Csikvári Antal) Bp. 1938. Vármegyei Szociográfiák Kiadóhivatala.

2 Birodalmi alkotmány az Ausztriai Császárság számára. Közli: Gyűjteménye a Magyarország számára kibocsátott Legfelsőbb Manifesztumok és Szózatoknak... Buda, 1849. Egyetemi Nyomda. 1. füzet 47—67. o. (továbbiakban Manifesztumok).

104