Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Kovács László: A Független Kisgazdapárt az 1945-ös nemzetgyűlési választásokban Csongrád megyében
általuk elért jelentős szavazatarányról. Elképzeléseivel — ha nem is veti fel a tiszta kisgazdapárti kormányzás lehetőségét — megalapozza a szegedi KGP-szervezet későbbi „arányosítási” törekvéseit, melyek később új, s az eddigieknél mélyebb pártközi ellentétek kibontakozásához vezetnek. Nagyiván álláspontjánál szélesebb látókörű és nagyobb realitásérzéket tükröz az ugyanott megjelent, „A magyar nép győzött” c. szerkesztőségi cikk. Felhívja a figyelmet arra, hogy a választási győzelem igen nagy felelősséggel is jár, és „csak akkor válik sikerré, ha megfeszített munkával, az osztályharcot és pártviszálykodásokat megszüntetve megkezdjük az építő munkát...” Igaz ugyan, hogy a cikkben megfogalmazott program elsősorban az agrárérdekek figyelembevételével tükrözi, de elképzelései megfelelnek Csongrád megye sajátosságainak. Legfontosabb célként a minőségi mezőgazdasági termelés kifejlesztését jelöli meg, s erre építve egy jelentős feldolgozóipari bázis megteremtésének szükségességét hangsúlyozza. Modern konzervgyártásra, hűtőházakra, szárítóberendezésekre gondol a cikk, de emellett kifejti általában az ipar decentralizásának, a vidéki ipari gócpontok létrehozásának fontosságát. E megnyilatkozás — attól függetlenül, hogy a benne foglaltak megvalósítása csak távlati terv lehetett volna — igen konstruktívnak mondható, mert építőmunkára és együttműködésre szólít fel, s nem a politikai pozíciókért folytatott könnyen öncélúvá válható küzdelmet tartja a legfontosabbnak. Ugyanakkor nem általában hivatkozik a „magyar” érdekekre, hanem helyi adottságokat figyelembe vevő, konkrét cselekvési programot próbál megfogalmazni. Ugyanebben a lapszámban reagált a Kisgazdapárt a helyi kommunista sajtóban november 6-án megjelent választási értékelésre. A Délmagyarország a KGP szegedi győzelmével kapcsolatban a következőket írta: „... az ország legelmaradottabb városa... a horogkereszt városa... felvonultak a szegedi aszfalt kisgazdái, a reakciós múlt mindenfajta szolgái, megkótyagosodott zöldfülű kölykök (20 év volt a választási korhatár — K. L.)... félrevezetett jámbor aggszűzek, vak nyárspolgárok, kérlek- alássan-figurák, Szeged nagyságos asszonyai.” A Szegedi Hírlap kérdése: ezek voltak 46 ezren? Felhívja a figyelmet a Délmagyarország ugyanazon számának megállapítására, mely szerint a szavazás a legnagyobb rendben, „a demokrácia elveinek megfelelően a legtisztább eszközökkel” folyt. Ugyanakkor idézi a Szegedi Népszava október 31-i cikkét is: „Az a párt, amely egy demokratikus szavazás eredményét nem ismeri el, magát a demokráciát nem ismeri el, nem volna tehát helye a demokratikus pártok sorában.” Az MKP elhamarkodott, csalódottságot tükröző — s mint láttuk, a szegedi választási eredmények elemzése alapján nem is reális — durva támadása által felkínált alkalmat ki is használta a Szegedi Hírlap a kommunisták lejáratására, s még azzal a látványos fogással is élt, hogy a szociáldemokraták szavaival érvelhetett ellenük. Később aztán árnyaltabbá vált az értékelés az MKP részéről, és az országos politikában is megnyugvást hozott a kormányalakítási tárgyalások sikere, így a két párt között Szegeden is kezdett normalizálódni a viszony. Ezt tükrözi a Szegedi Hírlap „Összefogás” c. írása, melyben a Kisgazdapárt helyi vezetősége örömmel nyugtázza a Délmagyarország „Rend és nyugalom” c. cikkét, azzal egyetért. Reméli, hogy a túlfűtött választási agitáció befejezése után, a választási eredményeket tudomásul véve, a pártok a munkásság és a parasztság közös érdekeiért a kölcsönös tisztelet jegyében, a durva támadásokat mellőzve fognak együtt dolgozni.49 49 Szegedi Hírlap, 1945. nov. 18. 82
