Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Kovács László: A Független Kisgazdapárt az 1945-ös nemzetgyűlési választásokban Csongrád megyében
és hasonló megnyilvánulások azt sugallták a választópolgárnak, hogy ha nem a KGP- re szavaz, akkor nem a szabadságot választja. Hasonló gondolatokat fejeznek ki azok a választási jelszavak, melyeket szeptember végétó'l közölt a Szegedi Hírlap : „Becsületünk eló'bbre való a jólétünknél!” „A szavazatok söprik el a reakciót és a kiskirályokat!” „Bort, búzát, békességet a Kisgazdapárt hoz majd néked!” „Az, amit mindenki várt: a Független Kisgazdapárt!” „A mi földünk az örök magyar föld, a mi zászlónk a piros-fehér-zöld.” „Magyar asszony, magyar lány — szavazz az 5-ös listán!” A budapesti választásokig a nyílt kommunistaellenes fellépés nem jellemző a párt megnyilvánulására. A választási eredmények ismeretében azonban az MKP országosan is, és a helyi pártszervezet is igen éles — és elég szerencsétlen hangnemű— támadást indított a Kisgazdapárt ellen. A Szegedi Hírlap idézi és élesen visszautasítja a Délmagyarország megállapítását: „A budapesti választásokon a Kisgazdapárt a volt reakciós nagybirtokosok, nagytőkések és a söpredék szavazataival győzött!” Nagyon könnyű volt cáfolni e csalódottság okozta kijelentést, és ennek kapcsán lejáratni a kommunistákat: „Hát már ott tartunk, hogy aki másra szavaz, az reakciós? Az már a rendőrségre való? Az ilyen kijelentés rossz emlékeket idéz fel bennünk: a nyilasok is így beszéltek! Talán ismét csak az egypártrendszer?” — kérdezi a Szegedi Hírlap.18 S bár a történelmi párhuzamot természetesen visszautasítjuk, nem tagadható, hogy a budapesti választásokat követő rossz kommunista taktika jelentős fegyvert adott a KGP kezébe: a „terrorétól való félelem fegyverét. A sajtópolémia sajnos kikerült az utcára is. Október közepétől több incidensre került sor Szegeden és környékén, és ezek szintén a Kisgazdapárt pozícióit erősítették.19 Hogy november negyedikére már teljesen elmérgesedik a helyzet, bizonyítja a Kisgazdapárt utolsó választás előtti megnyilvánulásának hangneme. A „Lássunk tisztán!” c. cikkben arról írnak, hogy a pártnak nincs eszköze az agitációra, csak egy hetilap. Az ellenfélnek viszont mindene van, főleg pénze, de mégis lelepleződött. „A szabadság bajnokaivá lettek azok, akik eddig ököllel fenyegetőztek. Magántulajdont védenek azok, akik minden magántulajdont lerombolni igyekeztek. Piros-fehér- zöld lett a divat azoknál, akik eddig csak a vöröset látták. Krisztus-Királyról írnak és beszélnek azok, akiknek az alsóvárosi búcsú tegnap még népbutítás volt. De a magyar lát, leszedi a színészekről az álarcot...”20 Összességében elmondható, hogy a szegedi KGP-szervezet választási tevékenysége igen sokrétű és szervezett volt, a helyi sajátosságokat, lehetőséget igyekezett jól kihasználni. A tömegekre inkább érzelmi alapon ható, ígéretekkel és burkolt fenyegetésekkel gyakran élő agitációt folytattak. Jelszavaik nem konkrét politikai programot, hanem általános alapelveket fogalmaztak meg, nemegyszer erkölcsi közhelyek fel- használásával, jól példázva azt az országos törekvést, hogy a Kisgazdapárt „világnézeti síkra” kívánta terelni a választási küzdelmet. Megyénk más területeiről rendkívül kevés adat áll rendelkezésre a Kisgazdapárt választási hadjáratával kapcsolatban. A levéltári források (alispáni, főispáni, polgár- mesteri iratok, NB-jegyzőkönyvek stb.) nem tükrözik a pártok választás előtti tevékenységét, s a Kisgazdapárt másutt nem rendelkezett sajtóval. így csak egy-két részlettel lehet kiegészíteni azt a képet, melyet a szegedi szervezet tevékenységéről felvázoltunk. 18 Uo. 1945. okt. 21. ill. okt. 14. 19 Vida István: I. m. 107. o. és Szegedi Hírlap, 1945. okt. 14. ill. okt. 28. 20 Uo. 1945. nov. 4. 72
