Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Herczeg Mihály: Hódmezővásárhely a felszabadulástól a földosztásig
tömörülése (december 8-án), valamint az újságkihordók, a „hírlapterjesztő munkások” szakszervezete. A halászok szakszervezete csak január 14-én alakult meg a Zrínyi utca 3. szám alatt. A nyomdaipari munkások és munkásnők is január 7-én „kapcsolódtak be újra” a szakszervezeti mozgalomba. Decemberre kialakult a szak- szervezetek elhelyezkedése. Az Úri Kaszinóban a közalkalmazottak, a Bauer házban (ma: Metripond óvoda) a malomipari munkások, a vasutasok és postások eredeti székházukban, a legtöbb szakszervezet az emlegetett Bertzk-palotában kapott helyet. A szakszervezetek szerepét illetően a pártok közt nem volt nézetazonosság. Dr. Kanyó Ferenc szerint: „Hódmezővásárhelyen a politikai fejlődés Szegedtől és a megye városaitól eltérő módon alakult”... „A felszabadulás után három párt, — a Kommunista Párt, a Szoc. dem. Párt és a Kisgazda Párt, — a helyi irányítást azonnal kézbe vette. A három párt hozta létre a várostanácsot és új összetételben a törvényhatósági bizottságot. A Függetlenségi Front szegedi szervezetének létrejötte után a kommunis- ják a kialakult helyzet megváltoztatására törekedtek. Az irányításuk alatt álló szak- szervezet bevonását követelték a közigazgatási szervezetekbe. Az SzDP szervezeti megerősödése után állást foglalt a szakszervezet kérdésében is. Nem ismerte el a szakszervezetek politikai jogainak kiszélesedését, ellenezte a szakszervezet bevonását a közigazgatási testületekbe. Ehhez hasonló álláspontot foglalt el a Kisgazdapárt is az utóbbi kérdésben. A helyi politikai vezetésben kommunista többség kialakulásától tartottak. így csak az Ideiglenes Nemzetgyűlés ülésszakának befejezése után, (az ottani tapasztalatok alapján), járultak hozzá a kommunisták követelésének teljesítéséhez. 1944. december 25-én a szakszervezetek küldöttei tagjai lettek a várostanácsnak (2[tag) és a törvényhatósági bizottságnak (20 tag). A szakszervezetek delegáltjai zömükben kommunisták voltak.139 Ifjúsági szervezetek... A felszabadulás után néhány hét múlva fogalmazták meg a Kommunista Párt helyi vezetői azt az igényüket, hogy „köztük van helye a munkásifjúságnak”. Október végén felhívással fordultak a volt leventékhez, hogy november 2-án a szentesi utcai (ma: Szántó Kovács János utca) pártházban teljes számban jelenjenek meg. „Ekkor nyújtunk tájékoztatást leventéinknek a jövőbeli tennivalókra. Szeretnénk, ha az ifjúság nem a buta fegyelemmel, hanem egymás megbecsülésével, kölcsönös szeretettel készülne a jövő életre. Felejtse el azt a fasiszta őrületet, amelynek szellemében eddig nevelték.”140 Az itthonmaradt ifjúság ekkor még passzívnak bizonyult. De azért már létrejött egy színjátszó társulat, a Hódmezővásárhelyi Demokratikus Ifjúsági Szervezet színjátszó társulata, amely karácsony szombatján vizsgaelőadáson mutatkozott be az akkor Wlassich utcai római katolikus kultúrházban (ma: Vörös Csillag u.). Ismeretes az a novemberi párthatározat (Szeged), amelyben állást foglaltak az egységes demokratikus ifjúsági szervezet mellett. A Demokratikus Ifjúsági Szövetség 1945. január 3-án tartotta alakuló közgyűlését a szakszervezeti székházban, az emlegetett Beretzk-palotában. A szónok azt hangsúlyozta, hogy céljuk az eddig már működő ifjúsági csoportok összefogása. Nem tartotta helyesnek az ifjúságot egyes pártok 134 134 Dr. Kanyó Ferenc: A szabad szakszervezetek újjárendeződése Csongrád megyében 1942 ősze—1945 tavasza. MSzMP Csongrád megyei Bizottsága Oktatási Igazgatósága évkönyve 1972. 21. p. 140 Vásárhely Népe, 1944. okt. 31. 40
