Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)

Herczeg Mihály: Hódmezővásárhely a felszabadulástól a földosztásig

5-re választmányi gyűlést hirdettek, ahova azokat is meghívták, akik eddig nem voltak tagjai az egyesületnek. „Ez a gyűlés első megnyilatkozása lesz városunk gazdaközönségének az új rendszerben, ahol tájékoztatják a közelebbi teendőről.”129 November

11-én ilyen biztató sorok jelentek meg a Vásárhely Népében: „A kisgazda táboron van a sor, csinálja meg a megfelelő szövetségi keretet megfelelő számú taggal, — tartalommal, válassza meg a vezetőket a maga táborából, ekként lépjen be azoknak a táborába, akik meg akarják és meg fogják teremteni a boldog Magyarországot”. Ekkor már alakulóban volt az új th. közgyűlés. November 20-án azért jelöltek 30 tagot, hogy közülük „kiválasztható legyen a szükséges 20 tag.130 Ekkor így nevezik magukat: „Hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesület kebelében alakult Független Kisgazdák Szervezete”.131 Kormány nem létében a polgármestertől kértek működési engedélyt. A Kisgazdapárt szervezésének központja a belvárosi katolikus templommal szembeni Gazdasági Egyesület székháza, a Nemzeti Szálló. Novemberben a tanyai olvasókörökben indult meg a szervezkedés, a tanyán gazdálkodó több mint húszezernyi parasztság körében. Az első gyűléseket a nagyszigeti és a felsőkopáncsi olvasókörben tartották, majd Tegehalom következett. December 10-én „kisgazda- párti szervezőgyűlést” tartott a szervező bizottság a Téglásszéli kisgazdakörben. Január elsejére választmányi gyűlést hirdetett a városi székházba a „Független Kisgazda, Földmíves és Polgári Párt”.132 Ekkortól számítható a tagtoborzás ugrásszerű föllendülése. Fölkérték a külterületi olvasókörök vezetőségét, hogy a „Párt irodájában” január 5—9-ig jelenjenek meg, s hozzák magukkal a gyűjtőíveket. A tagfelvétel mindennap folyt, de ekkor már a kispolgárságot is hívták: „Felkérjük a velünk érző polgárságot, hogy ott minél előbb jelentkezzen”. „Felvetődik a kérrdés, mi a feladata a kisparasztnak és kispolgárnak? Sürgősen építse ki a maga politikai szervezetét, hogy az egyensúly helyreálljon. A Független Kisgazda, Földmíves és Polgári Párt már toborozza a tagokat. A kispolgárság tömörül, szervezkedik, nem a magyar munkás ellen, hanem mindig párhuzamban.”133

Programjukat tíz pontba foglalva ismertették. Szerepelt közte a „korszerű földreform” is, azaz, hogy nagybirtok ne maradjon, de a „föld szakszerű kezek közé kerüljön, olyan magyarok kezébe, akik azt maguk, családjaikkal együtt munkálják”.134 A VI. kerület Szabadság olvasókörbe pártgyűlést hirdettek, „amelyre a környéken lakó kisgazdákat és polgárokat hazafias tisztelettel” hívta meg a vezetőség. A Kenye- reparti olvasókörbe a belsőszőrháti „kisgazdákat és kispolgárokat” hívták pártgyűlésre. Vásárhelykutason a Hangya Szövetkezet helyiségében tartottak gyűlést a „Kutas környékén lakó és a párt szellemével egyetértő” polgárság számára. Január 25-re a Tegehalmi olvasókörbe a környéket is hívták szervező gyűlésre: a Szentesi útféli kisgazdakor, a Téglási Olvasókör, a Mártélyfeketehalmi olvasókör tagjait. A Mátyáshalmi olvasókörhöz meghívták a Külsőcsomorkányi Templomromi olvasókör, a Kútvölgyparti olvasókör és a Héjjahalmi olvasókör tagjait a február 1-i szervező gyűlésre. Február 4-én Kardoskúton és Barackoson folyt hasonló tanácskozás.

1945 tavaszán a Kisgazdapárt helyesen ismerte föl az itteni legfőbb tennivalót, amikor „ki a mezőre!” felhívással az akkor létkérdést jelentő tavaszi munkákra mozgósított. 128

128 Vásárhely Népe, 1944. nov. 4.

130 CsmL Hf 10/1944. ein.—2428/1944. sz.

131 Uo. II 614/1945-010319/1944. ein.

132 Vásárhely Népe, 1944. dec. 29. sz.

133 Uo. 1945. jan. 11. sz.

134 Uo. 1945. jan. 18. sz.

37