Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Herczeg Mihály: Hódmezővásárhely a felszabadulástól a földosztásig
Nem helyeselték a szegedi elvtársak azt sem, hogy a pártszervezetnek saját kezelésű földbirtoka, üzeme legyen. A bírálat után városi kezelésbe adták az előzőleg elfoglalt Lázár Lajos, Lázár Dezső és Nagy Varga István-féle birtokokat.120 A november hónap eltelt a szakszervezeti mozgalom kiépítésével, és a városi közgyűlés újraalakításával. Decemberben sor került látványos nagygyűlésekre az Iparegyletben. Itt fórumot kapott mindhárom párt. A terv szerint 3-án a szociáldemokrata párt, 10-én a kommunista, 17-én a kisgazda párt szónokai ismertették volna a maguk álláspontját. A 10-i népgyűlést el kellett halasztani december 17-re, mert 10-én alakították meg a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front helyi szervezetét. Azon a nagygyűlésen mindhárom párt megbízottai ismertették az egyesülés célkitűzéseit. A továbbiak során még négy vasárnapon szóltak föl a három párt szónokai, illetve hozzászólói. Vásárhelykutason (ma: Székkutas) a Népházban, február 11-én hirdetett népgyűlést a Magyar Kommuinsta Párt. Tizennegyedikén a Fekete Sasban (ma: Béke szálló) nyilvános népgyűlésen az MKP „Földet, kenyeret, szabadságot.” -programját népszerűsítették. A következő hónapban külterületi olvasókörökben, iskolákban tartottak gyűléseket, főleg a földosztás jegyében. A Szociáldemokrata Párt... A szoc. dem. párt elvesztette agilis titkárát, Karácsonyi. Ferencet, aki ezt a funkciót egy évtizedig töltötte be. Ugyanakkor Takács Ferenc, a párt közismert országgyűlési képviselője, kitartott eddigi helyén. Takács Ferencné erről azt írja, hogy Karácsonyi október 14-én kijött a lakásukra és megkérdezte Takácsot, mit szól, ha ő átlép a Kommunista Pártba, „mert remélhető, hogy ezek után már csak ebben a pártban lehet érvényesülni, előre haladni”. Takács azt válaszolta, hogy ő sosem az „érvényesülést” kereste. Amíg a szoc. dem. párt fönnáll, ő ott marad. „Természetes, hogy a párt megszűnése esetén, eddigi munkásságához híven élete végéig a munkásság javára fog dolgozni”.121 (Véleményünk szerint a fenti sorok korántsem fejeznek ki pejoratív értékítéletet, csak tényeket. Másutt is fordult az elő, mint már idéztük Darvas Józsefet az orosháziakról. Ha fölismeri az ember a közérdek mellett egyéni boldogulásának lehetőségét, miért volna „kisebb”?) November 15-re hívták össze a Mária Valéria utcai helyiségbe a régi ipartestületi székházba (ma: Ságvári u. 7. sz.) a szociáldemokrata párthoz tartozó vezetőségi tagokat, és azokat, akik a vezetőképző tanfolyamot elvégezték. A megbeszélés tárgya „a pártszervezet működésének megindítása”.122 Magával a konkrét pártszervezéssel Takács keveset foglalkozhatott. Az október 23-án alakított várostanácsban Posztós Sándorral együtt a Szociáldemokrata pártot képviselte. Az itteni javaslatai külön részletes vizsgálódást érdemelnek. De tagja lett Takács az új törvényhatósági bizottságnak is. Az első városi közgyűlésen ismertette a szociáldemokraták addigi (1930-as) programját. Kinyújtotta kezét az értelmiségnek „fasiszta mákonytól meg nem fertőzött” része felé, hogy „kéz a kézben együtt meneteljünk a boldog és szocialista közösségben élő demokratikus Magyarország megvalósításáért”... December 3-án az Iparegyletben nagygyűlésen tartott nagyszabású beszédet. Itt a kisiparosokat igyekezett megnyerni. Kifejtette, hogy a technikai fejlődés folytán a kisipar hátrányos helyzetbe került. „Éppen ezért a kisiparosságnak 120 Vásárhely Népe, 1944. október 28. sz. 121 Takács Ferencné i. m. 34. p. 122 Vásárhely Népe, 1944. november 14. sz. 35
