Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Herczeg Mihály: Hódmezővásárhely a felszabadulástól a földosztásig
tehát gyilkosság vagy emberölés, mindössze három történt október 8-a óta, s azok közül is csak egyetlenegy esik polgári tettes terhére. Olyan tény ez, amely nemcsak a polgáró'rség hivatottságát és eredményességét dicséri, hanem népünk és a megszálló hadak fegyelmezettségét is. Mindamellett csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk polgáró'rségről és annak vezetőjéró'l, Karácsonyi Ferencró'l, aki kimagasló politikai egyéniség létére — a szociáldemokrata pártnak volt titkára, most pedig a kommunista párt egyik vezetó'ségi tagja — politikai hivatásából és becsvágyából hozva áldozatot, vállalkozott a polgáró'rség megszervezésére és irányítására”.73 Kiss Pál polgármestersége... Arról, hogy a városi közigazgatás élére hogyan került Kiss Pál tűzoltófőparancs- nok, a visszaemlékezések elég egyöntetűen vallanak. A részletekben némi ellentmondás is föllelhetó', ami természetes. Húsz-harminc év után bajos dolog pontos időrendben felidézni az eseményeket. Oláh Mihály úgy emlékezett vissza, hogy október 8-án a városháza eló'tt „fogadtuk a szovjet elvtársakat”. A bevonuló csapatok parancsnoka azt az utasítást adta, hogy „keressünk polgármestert a város élére. így lett a város vezetője Kiss Pál”.74 Vad Jánosnak a levéltárban őrzött visszaemlékezése szerint október 8-án „felmentem a város közpntjába a városháza elé, ahol már többen, Ferenczi Imre és Széli Ernő, akik tudtak oroszul beszélgetni, és más volt orosz fogságban levő katonák álltak a városháza előtt, és ott tanácskoztunk a harcoló seregnek az egyik tábornokával. Ez a tábornok arra kért bennünket, hogy lehetőleg délután folyamán hozzuk össze azokat, akik képesek lennének a városban a viszonylagos rendet biztosítani... Október 8-án délután 6 és 7 óra között Hódmezővásárhelyre érkezett Vas Zoltán elvtárs Gabrowski szovjet őrnaggyal, akik a városházán velünk tanácskoztak arról, hogy hogyan lehetne a város közigazgatását megszervezni. Ennél a tanácskozásnál részt vett az azóta elhunyt Borsi János, Takács Ferenc, én és még többen mások. Úgy határoztunk, hogy egy olyan vezetőt kerítünk a város élére, aki általában a polgárság és a nép közt népszerűnek mutatkozott. Kiss Pál nevű tűzoltó főparancsnokot találtuk erre alkalmasnak és azonnal megbíztuk a város vezetésével polgármesteri jogkörrel”.75 Karsai Elek történész magnószalagjára úgy mondta el Vad János, hogy október 9-én még nem volt itt senki. Többedmagával a városháza előtt várták, hogy valaki majd intézkedik. „Délután 5 óra tájban Vas Zoltán elvtárs Gabrowski nevű szovjet őrnaggyal megérkezett, és akkor felmentünk rögtön a polgármesteri szobába. Ott már ott volt Takács Ferenc, Borsi János, még többen”. Vas Zoltán helytelenítette, hogy a tizenkilences direktórium elnöke álljon a város élére. „Most a város létérdeke azt kívánja, hogy itten olyan posszibilis valaki legyen a polgármester, aki a lakosság megnyugtatását hozza és aki pártonkívüli. így esett a választás Kiss Pálra”.76 Takács Ferenc özvegye papírra vetette férje életútját. Az ő elbeszélése szerint „október 10-én a városba érkezett Vas Zoltán Gabrowszki nevű őrnaggyal és a torony alatt összegyűlt Karácsonyi, Borsi, Vad János elvtársakkal, valamint Katona Ferenc... Ferenczi Imre, Széli Ernő irodatisztek fogadták. Vas Zoltán körülnézett és azt kér53 CsmL Hf II 362/1945. sz. 74 CsmL Hf „A város történetéhez”. Oláh Mihály visszaemlékezései. 75 CsmL Hf Vad János visszaemlékezése. Szám nélküli 6 oldalas gépelt irat. 78 Karsai Elek—M. Somlyai Magda: A felszabadítás krónikája 1944 ősze-—1945 tavasza. Budapest, XXXX, 53—54-p. 24
