Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Fórizs Sándor: A mezőgazdaság szocialista átszervezése és a termelőszövetkezetek fejlődése Szegeden 1949–1972
számának csökkenése összefügg a gépesítéssel, de az átszervezés után földuzzadt és felesleges létszám szükségszerű szelektálása is hozzájárult a visszaeséshez. Már 1962-ben a tsz-ek adták a felvásárolt tej teljes mennyiségét és a vágóbaromfi 77 %-át. A tehénállományban nagyarányú selejtezést hajtottak végre. Részben ezzel magyarázható a vágómarha eladásának jelentős növekedése és az állomány némi csökkenése. Megindult a tsz-ek szakosodása az állattenyésztésben. A Haladás és Felszabadulás TSz a sertés és szarvasmarha, az Új Élet a szarvasmarha, a Móra Ferenc TSz pedig a baromfitenyésztésre szakosodott. A tsz-ek baromfiállományának létszáma már ebben az időben meghaladta a városi állományt, mely több mint 50 ezer db-ból állt. Az állatállomány fejlődésében visszaesések is előfordultak. A tehénállomány alig emelkedett, a sertésállomány gyorsan növekedett, de 1962 után csökkent a létszám, a juhok mennyisége nem változott. A 100 kh-ra jutó számosállat az 1962. évinél alacsonyabb szintre esett vissza, mely elsősorban a lóállomány csökkenésének a következménye. Az 1960-as évek első felében a tsz egyesülések következtében négy nagygazdaság alakult ki. A gazdálkodás területén a helyi adottságoknak és a város igényeinek megfelelően megindult a termelés szakosodása. A növénytermelésben fő ágazattá minden gazdaságban a zöldségtermelés vált. A második helyre a takarmány termelése került, melyet az állattenyésztés gyors fejlődése is indokolt. Emellett a Haladás és Felszabadulás Tsz a friss zöldségfélék termelésére szakosodott, az Új Élet és a Móra Ferenc Tsz pedig a fűszerpaprika termelésére. A beruházások nagyobb részét az építkezési költségek tették ki. Istállókat, sertéstelepeket, csibenevelőket, raktárakat építettek, öntözőtelepeket létesítettek. Megindult a gépvásárlás, melynek keretében 1962-ben 10 db traktort szereztek be. Az 1964-ben meglevő 58 traktorral még nem tudták megfelelő időben elvégezni a munkálatokat. De az 1965-ben beszerzett 25 erőgéppel együtt, már optimális szintre emelkedett a traktorok száma. Az egy traktorra jutó szántóterület az előző évi 193 kh- dal szemben 135 kh-ra csökkent. Az egy tagra jutó szántóterület is kedvezően alakult 3—5 kh-dal, melynek megművelése az adott gépesítési színvonal mellett már nem okozott gondot. A hatvanas évek első felében megkezdődött a közép és felsőfokú szakképzettséggel rendelkező vezetőgárda kialakítása is. Képesített állattenyésztőket, gépészmérnököket és üzemgazdászokat alkalmaztak a gazdaságok. Megindult a brigádvezetők szervezett továbbképzése és felváltása megfelelően képzett szakemberekkel. A szakemberek segítségével ösztönző bérrendszert dolgoztak ki. A tervek teljesítésén alapuló bér és prémiumrendszer jelentősen elősegítette a munkafegyelem megszilárdulását. Az 1960-as évek első felében a tsz-ek politikailag és szervezetileg, valamint gazdaságilag is megszilárdultak. Halmozott termelési értékük háromszorosára, az árutermelés és értékesítés kettő és félszeresére emelkedett. A közös vagyon 63 %-kal, a tiszta vagyon 13 %-kal növekedett, az erő- és munkagépek mennyisége megháromszorozódott. A kalászosok termésátlaga 35%-kal, a kukoricáé 57%-kal emelkedett, másfélszer több tejet, három és félszer több baromfihúst, 14%-kal több vágómarhát értékesítettek. Az egy dolgozóra jutó részesedés majdnem kettőszörösére emelkedett, megközelítette a 15 000Ft-ot. A tsz-ek termőterülete 13 000 kh-ra emelkedett, mely a földek egészének szocialista kezelésbe vételét jelentette. A tagok száma 1963-ban érte el a legmagasabb értéket, utána évről évre lassan csökkent, évente mintegy 40—50 fővel. Az egy tsz-tagra jutó terület viszont évről-évre lassan emelkedett, évente 1—2 tized kh-dal. 209
