Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)

Belényi Gyula: A mezőgazdaság szocialista átszervezése és a tanyarendszer átalakulásának néhány kérdése

Korábban már utaltunk arra, hogy a tanyarendszer felszámolása melletti érvelésben fontos szerepet kapott az elmaradottság, különösen a tanyaiak elszigeteltségének hangsúlyozása. Vajon mennyire volt igaz ez az utóbbi érv?

A tanya és a mezőváros valóban alapvető jelentőségű kapcsolatai már 1945 előtti időszakban sem tekinthetők abszolút jellegűnek. A szórványtanyákon élők helyzetét például mindig is a várossal való kapcsolat gyengesége, esetlegessége jellemezte. De még inkább utalhatunk arra, hogy a tanyákon az országos átlagot jelentősen meghaladó arányban éltek agrárproletárok,17 akik — velük együtt sok tanyai kisbirtokos és kisbérlő — számára a város legföljebb ünnepi alkalmakkor volt eltérhető. A mezőváros és a mezővárosi ház, illetve a tanya gazdasági összekapcsolódása társadalmilag a kettő osztályjellegű elválasztását is eredményezte és ezzel együtt a gazdagparaszti, esetleg úri birtokok tanyáiban élő, a lakhatásért munkájukkal fizető agrárproletárok tanyai elszigetelődését.

Az 1945. évi földosztás az elszigeteltség felszámolása tekintetében nem hozhatott fordulatot, sőt, a népi demokratikus agrárfejlődés időszakában tovább lazultak a tanyaiak városi kapcsolatai.18 A megannyi indulási nehézséggel küszködő újbirtokosok nyilvánvalóan nem is álmodhattak kettős — városi-tanyai — életvitelről, s aki juttatott földjén tanyát épített, az csak oda kötődött. De szólhatunk arról is, hogy a külterületen élő mezőgazdasági foglalkozású lakosságnak 1948/49 fordulóján is közel ötödé volt mezőgazdasági munkás és 1 kát. hold alatti birtokos.19 (Jelentős részük továbbra is a gazdagparaszti, esetleg úri birtokok tanyáiban élt.) A régi tanyás gazdagságok városi kapcsolatainak gyengüléséhez pedig az árutermelés szűkülése járult hozzá. Kivételt jelentettek azok a Duna-Tisza közén élő, a fővárossal jó közlekedési kapcsolatban álló tanyás gazdák, akik 1945—46-ban a budapesti piacokon értékesített áruikból komolyabb felhatalmozást tudtak elérni.20)

E fejlődésirányok vázlatos bemutatása is arról győzhet meg bennünket, hogy nem volt alaptalan az az elképzelés, hogy a tanyai lakosság elszigeteltségének bizonyos fokú enyhítését új települések szervezésével, ahol az adottságok ténylegesen lehetővé tették, akár községesítéssel is, próbálják elérni. Már itt szeretnénk ugyanakkor — bizonyos későbbi következtetéseket előlegezve — arra utalni, hogy az ilyen települések szervezése, ahol egyáltalán indokolt volt, ott sem azáltal nyerte el értelmét, hogy rövid időn belül, tömegesen a belterületre települt volna a tanyai lakosság; fordítva: éppen azáltal, hogy több évtizedes perspektívában, ha folyamatosan csökkenő számban is, de megmarad. E központok — amennyiben életképes, növekvő belterület alakul ki —, mint a város és a tanyák közé iktatott közbülső települési lépcsőfokok, alkalmasak lehettek a tanyai lakosság — sokszor és sokféle értelemben felidézett — elmaradottságának és elszigeteltségének enyhítésére.

Ebben a korlátozott értelemben szolgálhat pozitív példaként az 1949-ben közel 50 ezer lakosnak otthont adó mintegy 12 ezer szegedi tanya. A szegedi tanyai lakosság nagy része a várossal alig tartott kapcsolatot. Mivel ez nem valami újkeletű, hanem évtizedek óta fennálló jelenség volt, már jóval 1949 előtt megindult e szórványtanyák belső strukturálódása, azaz a tanyákhoz — a városhoz képest — térben jóval közelebb eső belterületi központok kialakulása. E fejlődés eredményeként 1949-ben az átszervezéssel érintett teljes lakosság 1/7-e tulajdonképpen nem tanyán,

17 1949. évi népszámlálás 11. köt. A külterületi lakotthelyek adatai. KSH, Budapest. 1951.

ls Szemléletes példát adnak erre a Nyíregyháza környékén, 1945 után keletkezett tanyák. Ld. pl. Vajdabokor tanyaközpont felmérését. — UMKL BM ir. XIX-B-l-m. 3815/1-14/15. (1949. aug.)

” 1949. évi népszámlálás 11. köt. i. m.

M CsmL Szeged város titkos levéltára. IV. A. 1021. 7. d. 355—56. (Szatymaz)

199