Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)

Belényi Gyula: A mezőgazdaság szocialista átszervezése és a tanyarendszer átalakulásának néhány kérdése

folyamatként képzeltek el — és a tanyák jövőjének kérdését nem hozza összefüggésbe.7 A következő hónapokban azután a tanyapolitika területén is jelentős változások következtek be és 1949 elejére nagy vonalakban kiformálódott az a koncepció, amely az ekkor életre hívott Tanyai Tanács tevékenységében öltött testet, s amelynek lényegét a tanyák gyors megszüntetésének szándékában lehet összefoglalni. A sajtó útján8 egyidejűleg nyilvánosságra is hozott fő célkitűzés megvalósításának két — ám nem egyforma jelentőségű — megoldási módját is megjelölték. Kisebb részben számoltak a tanyai lakosságnak az anyavárosokba (-községekbe) áramlásával, nagyobb részben azonban a tanyai lakosságot az újonnan kialakítandó tanyaközpontokba kívánták tömöríteni. Az elképzelések legkifejlettebb formájában az alföldi tanyarendszer mintegy harmadán szándékoztak, összesen több mint 200 tanyaközpontot létesíteni.9

E koncepció két fontos vonatkozásban is egymást gyorsan felváltó, mégis jól elkülönítendő fejlődési fázisokon ment keresztül. Az egyik vonatkozás az újonnan létesítendő települések jellegével kapcsolatos. A Tanyai Tanács kezdeti elképzelései szerint a tanyaközpontok változatos formákban jöhettek volna létre, a konkrét helyi körülmények figyelembe vételével. Minden esetben szorosan kapcsolódtak volna azonban az anyavároshoz, mint „tartozéktelepülések”, vagy akkori szóhasználattal: mint „város környéki községek”. Nem sokkal később azonban központi döntés született a tanyaközpontok önálló községekké alakításáról, ezzel jóval szű- kebbre szabva a tanyai lakosság központokba tömörülésének elvileg lehetséges módozatait.10

A Tanyai Tanács ugyan tett még egy áthidaló jellegű kísérletet, az önálló községi funkciók ellátására semmiképpen nem alkalmas, kisebb tanyás körzetek ún. melléktelepekké alakításával. Azonban — ugyanabból az „elvi álláspontból” következően — a melléktelepek kialakítására nem került sor. Mindez a második fázisban bekövetkezett megmerevedés azonban épp az eredeti koncepció minél teljesebb körű megvalósítása ellen hatott. Idézzük ezzel kapcsolatban s a legilletékesebb, Erdei Ferenc másfél évtizeddel későbbi állásfoglalását: a tanyaközpont és az önálló község közé tett „egyenlőségjel” „gyakorlati következménye” az lett, „hogy az új tanyai községek jelentős részébe nem költöztek be a tanyai lakosok, mert az ott nyújtott települési feltételek nem feleltek meg számukra”.11

Jó példa lehet erre a szegedi tanyarendszer,12 amely — legalábbis a tervezé- szintjén — az imént említett megoldási módok minden fázisán keresztül ment 1949- ben. A városkörnyéki községek létesítésének — 1949 elején még komolyan latolgatots — gondolatát elvetvén, 1949 nyarán a megszervezendő 9 új tanyaközség mellett 4 „melléktelep” kialakítását is tervbe vették. Mégpedig teljesen indokoltan. A kijét

7 A Magyar Dolgozók Pártjának programnyilatkozata. (1948. június 12—14.) In: A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt határozatai 1944—1948. Szerk.: Rákosi Sándor és Szabó Bálint. 2. kiad. Kossuth Könyvkiadó 1979.

8 Szabad Nép, 1949. II. 6.

9 Az MDP tanyapolitikájára Id: Orbán : i. m.

10 UMKL Tanyai Tanács iratai 2. d.

11 Erdei Ferenc: Egy régi települési probléma új megoldása. In: Erdei Ferenc: Válogatott beszédei és írásai. Kossuth Könyvkiadó, 1973. 28—29. o.

12 Szeged város területéből 1950-ben nyolc tanyaközség vált le — korabeli elnevezéseikkel —: Alsóközpont, Csengele, Felsőközpont, Királyhatalom, Lengyelkápolna, Röszke, Ruzsajárás, Szaty- maz, 1952-ben pedig kilencedikként követte őket Domaszék. A kilenc új község területe megközelítette a 120 ezer kát. holdat; lakosaik együttes száma pedig 45 304 volt 1949-ben. E kilenc tanyaközpont 1949-ben, a Tanyai Tanács irányításával készített felméréseinek lelőhelyei: Alsóközpont, Domaszék, Felsőközpont, Királyhalom, Röszke tanyaközpontok: UMKL Tanyai Tanács ir, 2. d.; Csengek, Lengyelkápolna, Ruzsajárás, Szatymaz tanyaközpontok: Csongrád megyei Levéltár (Csihl ): Szeged város titkos levéltára IV. A. 1021. 7. d. 355—56.