Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Tamasi Mihály: A népi demokratikus fejlődés Makón
szinte mértéket nem ismerve támadta a munkáspártokat, és a szokásos jobboldali szólamokat hangoztatta. Szavaival az ellenzéki indulatok és hangulatok felkeltésére törekedett. Az időszerű politikai kérdések közül — amelyekkel nem is igen foglalkozott — a stabilizációval összefüggésben megjegyezte, hogy „meg kell teremteni a lelkek stabilizációját is”. Pfeiffer az olyan „bátor” politikus színében igyekezett feltűnni, aki „mindenkor meg meri mondani az igazságot”. A hatás fokozása érdekében a Szózat eléneklésével fejeződött be a gyűlés, amelyen különben semmiféle rendzavarás nem történt.36 A baloldali résztvevők távolmaradását Pfeifferék tehát kommunistaellenes hangulatkeltésre használták fel. A Makói Népújság szóvá is tette: a szónokok beszédeikben olyan dolgokat állítottak, amelyek nem állnak összhangban a munkáspártok nyilatkozatával és a koalíció szellemével. Fel is tette a kérdést: „Vajon válasz akar ez lenni?” A városban kialakult hangulat s az események bizonyítják, hogy a Kisgazdapárt képes volt növelni befolyását — méghozzá jobboldali jelszavakkal és hangulatkeltéssel — a város lakossága körében. Pedig a stabilizáció megvalósulása, a Kommunista Párt által hirdetett „jó pénz, béke, rend!” jelszava népszerű volt a makói dolgozók körében is. A kisgazdapárti támadás alapjában nem is tudta megingatni a város ipari és mezőgazdasági munkásai, az újgazdák többségének a baloldali pártok, a szakszervezetek mögött álló egységét, baloldali elkötelezettségét, de az ingadozók, az elégedetlenkedők egy részét befolyási körébe vonta. A kommunisták, a baloldali vezetők a stabilizáció kedvező hatását kihasználva igyekeztek a kisparasztság, a dolgozó paraszti rétegek igazi érdekeire apellálni, s szembeállítani őket a kisgazdapárti jobbszárnnyal. A Makói Népújság augusztus 18-i számában Kiss Imre polgármester bírálta Pfeiffert beszéde miatt, mert a parasztságot érdeklő kérdésekről — így a beszolgáltatásról — nem szólott, inkább „a mesteremberekből és munkásokból lett köztisztviselőket gúnyolta”. Méltán állapította meg a polgármester, hogy „ez mégsem volt egyéb demagógiánál, amivel legfeljebb csak tapsot lehet aratni”. Az augusztus 20-i főtéri gyűlésen Révai József is szót emelt Pfeiffer eljárása ellen. „Nem akarok vele vitatkozni — mondotta Révai —, hiszen arról beszélt, hogy ki a „súlyosabb” és nem arról, hogy mi a baja a magyar parasztságnak és hogyan lehet a bajon segíteni... Legközelebb, ha Makóra jön ez az úr, több figyelmet szenteljen a dolgozó parasztság igazi bajaira. És kevesebbet kötekedjen velünk, kommunistákkal.” A gyűlés hangulatára is rányomta bélyegét azonban a kisgazdapárti térhódítás. A városi pártvezetőség kénytelen volt beismerni, hogy „a 20-i népgyűlés nem sikerült”.37 1947 januárjában a rendőrség Budapesten leleplezte a horthysta köztársaságellenes összeesküvést s fokozatosan nyilvánvalóvá vált, hogy az összeesküvők szoros kapcsolatot tartottak a Kisgazdapárt jobboldali vezetőivel. Mindez kedvezően befolyásolta a munkás- és paraszttömegek hangulatát, politikai aktivitását Makón is. Ezzel magyarázható, hogy a városban a korábbi stagnálással, illetve csökkenéssel szemben 1947 elején emelkedni kezdett a Kommunista Párt taglétszáma. A baloldali pártok nyomására 1947. március 15-eután a Kisgazdapárt visszatért a város parlamentjébe . A kommunisták — a korábbi tanulságokat figyelembe véve — 1947-ben fokozottabban törekedtek a baloldali erők egységének erősítésére, a többi baloldali M Makói Népújság, 1946. aug. 13. 87 Az MSZMP Csongrád megyei Bizottságának Archívuma. 86. f. 4. őe.; Makói Népújság, 1946. aug. 22. 189
