Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Tamasi Mihály: A népi demokratikus fejlődés Makón
A történtek ellenére a párttagok egy része továbbra is úgy vélte, hogy helyes volt korábbi eljárásuk a Kisgazdapárttal szemben, és a párt felső szerveinek bírálatát úgy fogták fel, hogy „letiltották a forradalmi gondolatot a tagságnál”. Július végén Rozsnyai Mihály lemondott városi titkári posztjáról, helyébe Sulyok József került aki már a felszabadulás előtt is részt vett a város munkásmozgalmában.35 A kommunisták magatartásában, politikai tevékenységében előforduló szektás módszerek nehezítették a párt tömegbefolyásának növekedését s azt a veszélyt rejtették magukban, hogy a Kisgazdapárt helyi ellenzéki tevékenysége a tömegek még nagyobb részét szakítja el a baloldali pártoktól. Bonyolulttá tette a makói viszonyokat az is, hogy — a sajátos történelmi fejlődés következtében — a tulajdonos, birtokos paraszti, kispolgári rétegek gazdasági és társadalmi súlya jelentős volt, s ennek következtében igen erőteljesen érvényesült a magántulajdonhoz, a kisgazdaságok függetlenségéhez való ragaszkodás a szegény- és kisparasztság soraiban is. Ezt igyekezett kihasználni a Kisgazdapárt. A városban 1946 végén sem állt helyre a demokratikus erők egysége. A makói kisgazdapárti vezetők előtt a polgári demokrácia stabilizálásának célja lebegett. Augusztus elején az Országgyűlésben Szőnyi Imre, akit az 1945. novemberi választáson képviselővé választottak, két interpellációt is benyújtott. Az egyik a makói földigénylő bizottságok által „sorozatosan elkövetett törvénytelen és szabálytalan eljárásokat” tette szóvá. Szőnyi azt állította, hogy „a törvény előkészítésénél és végrehajtásánál hibák történtek, melyek sürgős orvoslást várnak”. Nyilvánvaló, hogy a makói néhány holdas hagymakertészt a kommunistákkal való helyi össze- különbözése miatt az országos kisgazdapárti jobbszárny maga mellé tudta állítani és eszközként használta fel. Szőnyi ugyanis nemcsak a földreform során Makón elkövetett hibák ellen emelt szót, hanem interpellációja részét alkotta annak a kisgazdapárti kísérletnek, amely a földreformrendelet revízióját követelte. A másik interpellációjában Szűcs Imre volt makói rendőr őrnagyot támadta, aki szerinte önhatalmúlag intézte az internálásokat. (Szűcs Imre időközben elkerült a rendőrségtől.) A kisgazdapárti vezetők ekkor alkalmasnak találták a helyzetet arra, bogy a korábban megzavart és abbamaradt gyűlést újra megrendezzék. Nagy hírverést csaptak az eseménynek és jó előre bejelentették, hogy a szónokok között újra ott lesz Pfeiffer Zoltán, továbbá Parragi György, az „Igazság” főszerkesztője, aki ekkor a Kisgazdapárt jobbszárnyához tartozott, s más olyan jobboldali vezetők, mint Pártay Tivadar országos főtitkárhelyettes, az írásairól Makón is ismert Futó Dezső jobboldali újságíró. Közölték azt is, hogy — a hatás fokozása érdekében — megjelenik az ellenállás hősének, Bajcsy-Zsiiinszky Endrének özvegye is. Hogy elejét vegyék mindenféle provokációnak, a két munkáspárt és a szak- szervezetek helyi vezetőségei együttes felhívással fordultak tagjaikhoz, amelyben országos vezetőségeik utasítása alapján kérték, hogy mindenki tartsa távol magát a kisgazdapárti gyűléstől. A felhívás mind külpolitikai (a békeszerződés megkötése), mind belpolitikai érdekekre, a rend, fegyelem fenntartására hivatkozott, s nyomatékosan figyelmeztetett, hogy „az utasítás megszegése pártfegyelmi eljárást von maga után”. A felhívást a Makói Népújság közölte. Az augusztus 11-én, vasárnap megtartott gyűlésen Szőnyi Imre a kommunista bírálatokra válaszolva azt állította, hogy — a már idézett interpellációjában — személyi elfogultság nem vezette. Kijelentette, ha bárhol hibát tapasztal, azt mindig szóvá teszi. Pfeiffer igen éles, gúnyos hangot használt beszédében, melynek során 35 Az MSZMP Csongrád megyei Bizottságának Archívuma. 86. f. 3., 5. őe. 188
