Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Herczeg Mihály: Hódmezővásárhely a felszabadulástól a földosztásig
Szeptember 28-án azzal nyugtatta a kedélyeket a főispán, hogy a német csapatok Aradtól északra elvágták a támadó eró'ket. „A város közönsége teljes bizalommal végezze napi dolgait, s legyen megnyugodva, mert Vásárhelyt erős csapatok védelmezik, s a harcok további kimenetele elé a teljes siker biztonságával nézünk.” Harcok Makó alatt... Szeptember 29-ről R. A. Vészelik naplójából azt olvashatjuk ki, hogy az ellenség (itt: m. kir. honvédség) összpontosította a 799. lövészezred körzetében a 23. gyalogos hadosztály három ezredét, a 767. lövészezred körzetében (tehát Makó városánál) bevetette a 18. hadosztály két ezredét, önálló tankhadosztályok és „önműködő tüzérség” fedezete alkati. Kilenc órakor tüzérségi előkészítés után egyidőben támadta a 799. és 767. lövészezred alosztályait, „jelentős fölényben élőerőben és technikában”. A negyedik támadás után a 799. lövészezredet Makótól északra a határra szorította, sőt Makó külvárosában is harcok folytak”. Ekkoriban érkezett Vásárhelyre a 23. tábori póthadosztály másik gyalogezrede, az 54. gyalogezred s fölzárkózott a szeptember 23 óta itt küzdő 42. pótgyalogezred mellé, amelynek Pákk Miklós alezredes volt a parancsnoka. A hadosztály harmadik ezrede az 51. gyalogezred volt. Ezalatt Vásárhelyen dr. Fejes Péter megszervezte a nemzetőrséget, amelynek — többek közt — feladatai közé tartozott kisebb ellenséges partizán és ejtőernyős csoport leküzdése, a szabotázs cselekmények elhárítása, „szükség esetén a hadműveletek hátsó területének biztosítása”. Erre az öngyilkos vállalkozásra ötven első világháborús frontharcos, néhány idősebb iparos, kereskedő jelentkezett. Sáncásás a vásárhelyi határban... Szeptember 28-án a város katonai ügyosztálya felsőbb rendeletre összeírókat küldött ki, hogy azok „utcáról utcára menve erődítési munkálatokhoz munkabíró embereket toborozzanak”. Az összeírást este 6 órakor megkezdték, majd az elsötítés miatt fél nyolckor azzal hagyták abba, hogy reggel folytatják. Szeptember 29-én reggel útnak indult 170 ember a Bodzási iskolához, 90 pedig Kishomokra a gyümölcsaszalóhoz. A velük találkozó Balogh András alezredes dührohamot kapott, mikor meglátta, milyen kevesen vannak. Mindkét helyre 1200—1200 embert kért! Balogh intézkedése nyomán mindkét munkahelyen kilenc napon keresztül 700—700 fő dolgozott, esőben, sárban, olykor légitámadásoknak kitéve. A tankcsapdáknak a terv szerint három méter mélynek, négy méter koronaszélességűnek kellett lenni, s három nap alatt el kellett volna készülnie. De még október 7-én sem volt kész, amikor a munkabér kifizetése megkezdődött, majd erős légitámadás miatt abbamaradt.47 Szeptember 29-én, pénteken még a piac se állt be. A tanyaiak a lövöldözések hatása alatt állottak, sokan már lovaikat, fogataikat is elvesztették. Aki nem volt katona, az vagy a sáncot ásta, vagy a Baksi majorban, Sövényházán várta a sorsát.48 47 CsmL Hf II. 195/1944—18755/1944. sz. 48 Sándorfalván tartózkodott alakulatánál ekkoriban idős Varsányi Péter cserepes, volt 19-es vöröskatona, aki ekkor látta elérkezettnek az időt a lelépésre. Amikor alkalmas volt a pillanat, gyalog indult neki az útnak. Mindszenten elkötötte a révész rossz csónakját. Amikor a folyó közepére ért, az őrség tüzelt rá. Mint katonaszökevény Csorba Lőrinc Dáni utcai szücsmester pincéjében bujkált a fölszabadulásig. Tettével nem állt egyedül, többen megkockáztatták a bújkálást. Jómagam Kistelekéi szöktem haza, de már a körtöltésnél elkaptak. 16
