Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)

Felletár Béla: Képsoroka koalíciós évek Hódmezővásárhelyének közművelődési életéből 1944 október 8.–1948

Bercsényi képe alatt „hideg teremben, de meleg lélekkel” ül össze a megnyitó közönsége. A beszédet id. Kovács Imre, 1919-es direktóriumi tag mondja.122

A már 1947-ben megkezdődött centenáriumi kulturális versenyek másodikmegyei fordulóján, Szentesen (január 25-én) valamennyi vásárhelyi induló tovább, jutott: az Iparos Daloskor, a Tornyai Társaság vonósnégyese, a két hangszeres — Kun Bálint és Győrffyné —, valamint a két énekes szólista, — Hunyadi János és Berta Rózsa.123 Szegeden, a területi döntőn, már csak a Daloskor tudott rivalizálni a zeneileg magasabb szinten álló város versenyzőivel.124 Megdobogtatta a vásárhelyi szíveket a Kossuth-díj első alkalommal történő odaítélése: két vásárhelyi születésű is volt köztük, Kiss Lajos néprajztudós és ifj. Bognár Rezső kémiaprofesszor.125 (A túlbuzgó lokálpatriotizmus még Medgyessy Ferencet is vásárhelyinek kiáltotta ki.) Nagy betűvel hozzák a helyi lapok, idézve a központi kritikákat, a fővárosban élő vásárhelyi származású énekművészek és más szellemi prominenciák szerepléséről szóló híreket. Ezeknek a helyenként szintén túl lelkes sajtóvisszhangoknak volt azért egy hasznos oldala: itthon mindig mozgást, pezsgést idéztek elő az elkényelmesedésre, tespedésre hajlamos lelkekben, újra megnyitották a művelődés irányában gyakran elapadó városi vagy magán pénzforrásokat.

A Puszták Népe in floribus — népszerűsége delelőjén áll. Faragó József, elhárítva a központi lapokban megjelenő elmarasztaló bírálatokat, így ír róla a kolozsvári Igazságban: „Végre akad magyar vidék, ahol Budapest nyomasztó fölénye gyengül és kialakul egy tájba beillő, abból szervesen felnövő kulturális jegecesedési pont... Nem süllyed (ti. a Puszták Népe. F. B.) lokálpatriotizmus vagy provincializmus fertőjébe”.126

Szabó András újabb felmenő hangversenysorozatáról, amely Bartók Béla és a népzene viszonyát választotta tematikus alapeszméjévé, így írnak a pesti lapok: „...apostoli hittel valósítja meg kitűzött céljait... A tanulságos hangverseny előadó- művészi szempontból is kiválót nyújtott... értékes stúdiumát érdeme szerint állítjuk példaként... a német megszállás előtt is bátran kiállt a tiszta humánum lobogója mellé...”127 Szabó András ebben az időben a szegedi konzervatóriumban is tanít. Péczely Attilának, a legeredményesebbnek tartott alföldi népzenekutatónak a jubileumáról szintén nem csak Hódmezővásárhelyen emlékeznek meg. Eddigi munkásságának a számbavétele mellett — három önálló kiadványa és számtalan kisebb publikációja jelent meg — helyet adnak a róla szóló írások egy jövőbe mutató, új tervének: népzenekutató intézetet szeretne létesíteni, amely a szegedi egyetemhez tartozna, de Vásárhelyre kihelyezve működne.128 (Ez a szegedi Móra Ferenc Múzeum népzenei osztálya képében egy-két év múlva lényegében meg is születik.)

Kiemelkedő eseménye — nemcsak a helyi — a magyar tudományos életnek az újjászülető Magyar Néprajzi Társaság Török Károly emlékének szentelt Hódmezővásárhelyen rendezett első háború utáni vándorgyűlése.129 A hely kiválasztása egyben tisztelgés a tudomány nagy öregjének, Kiss Lajosnak, de egy kicsit a városnak is, amelynek kulturális erőfeszítései nem ismeretlenek a magyar közéletben. Vásár125 Alföldi Újság, 1948. január 3.

123 Független Újság, 1948. január 27.

124 Független Újság, 1948. február 24.

125 Független Újság, 1948. március 17.

126 Idézi Vásárhely Népe, 1948. szeptember 22.

127 Idézi Független Újság, 1948. április 7. (A Hírlap és a Magyar Nemzet 1948. április 3.-i száma ból.)

128 Détmagyarország, 1948. február 21. és Szegedi Friss Újság, 1948. február 29.

129 Független Újság, 1948. május 11. és Puszták Népe, 1948. 3. szám 218.

167