Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Gaál Endre: Emlékezés az EÜSZ Sakk-körre
Mindszenten a gyümölcsfák virágba borulva fogadtak bennünket. A mindszentiek szerettek volna revansot venni az egy évvel előbbi vereségükért, amelyet a népi bajnokság megyei döntőjében szenvedtek el tőlünk, de reményeik nem váltak valóra. Az első forduló 6,5 : 3,5, a második forduló 7,5 : 2,5 lett az EÜSZ javára.32 Ez a nagyarányú győzem is bizonyítja, hogy az EÜSZ csapata kiemelkedett a II. osztály mezőnyéből, megérdemelten nyerte el a megyei II. osztályú bajnokságot és méltán jutott az I. osztályba. Ez a bajnokság lezárta az EÜSZ sikersorozatát; 1950 őszétől már kudarcok kísérték szereplésünket és megkezdődött csapatunk bomlása. Az /. osztályú küzdelmek 1950 októberében indultak meg. Az itt játszó csapatok zöme — hozzánk képest — nagyjátékerőt képviselt: a szentesi sakk-kör, a Hódmezővásárhelyi SZMTE sakk-kör, a Szegedi Tudományegyetem, a szegedi KASÉ (köz- alkalmazottak), a szegedi postások, a nagyobb szegedi gyárak I. csapatai stb. A felsorolt csapatok elméleti képzettség, játéktudás, gyakorlat, állóképesség szempontjából messze felettünk álltak. Az I. osztályban már 12 táblán kellett küzdeni. Az alsó táblákhoz nem tudtunk olyan játékosokat beállítani, akik elérték volna legalább a középen játszók színvonalát. (Ha ez biztosítva lett volna, akkor a hátsó táblákon jónéhány pontot összeszedhettünk volna, mert a hátsó alakzatokban ellenfeleink is aránylag gyengék voltak.) Egymás után következtek a csapatunkat ért súlyos vereségek. Hozzájárult ehhez, hogy az I. osztályban már jegyezni kellett a játszmákat, ami csapatunk e tekintetben gyakorlatlan többségét erősen kifárasztotta, elvonta figyelmüket a játszmaközbeni elemzéstől és sok durva elnézés forrásává vált. Ráadásul a kedvetlenség jelei is mutatkoztak s a kitartás hiánya (különösen a HMTE-ből jött „kültagoknál”) többször gyors játszmafeladásokhoz vezetett. Mindezek alapján talán érthető, hogy pl. a szegedi KASE-től (Szegeden) 9 : 3-ra, a postásoktól (ugyancsak Szegeden) 8,5 : 3,5-re a Szegedi Tudományegyetemtől Vásárhelyen, a szentesi sakk-körtől Szentesen egyaránt 11 : 1-re kikaptunk. Egy-két kisebb győzelmet elértünk ugyan, de ezek nem voltak alkalmasak nagy vereségeink ellensúlyozására. Az előző fejezetben jellemzett, az elsőosztálybeli szereplés idejére teljesen kialakult játékstílusom szemléltetésére két játszmát mutatok be. Francia védelem Ács István — Gaál Endre (Kiskundorozsmai KSZTK) (EÜSZ) Hódmezővásárhely, 1950. október 15. (5. tábla) 1. e4 e6 2. d4 d5 3. exd5 exd5 4. Hf3 Hf6 5. b3 Fb4f 6. c3? (Tempóvesztésre kényszeríti ugyan sötétet, de feleslegesen meggyengíti a vezérszárnyat és világos elmarad a tisztfejlődésben. Nehezíti a világos tisztek későbbi jó elhelyezését. Jobb volt Hbd2). 6 — Fd6 7. Fd3 h6 8. 0—0 0—0 9. Fd2? (Céltalan lépés: Jobb lett volna a vezérszárnyi futó b2-re fejlesztése). 9. — Be8 (Mindig törekedtem arra, hogy a nyílt, vagy kinyitható vonalakat nehéztisztjeimmel birtokba vegyem. Sokszor a nyílt vonal birtoklása döntötte el javamra a játszmákat). 10. Vei? He4! 11. Fe3 Hd7 12. Hbd2 Hdf6 (Megerősíti pozíciómat e4-en). 13. h3 c6 (A d5 gyalog megerősítése). 14. Vc2 Fd7 15. c4 Hxd2 16. Hxd2 dxc4 3a Sakkhíradó, 1950. június 13. 132