Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)

Gaál Endre: Emlékezés az EÜSZ Sakk-körre

gyengébb versenyzőnek — pontot. Ezek birtokában akár második is lehettem volna. Végül 71%-os teljesítménnyel a negyedik helyet szereztem meg, ami nagy sikert jelentett számomra.

Sajnos akkoriban még egyáltalán nem jegyeztük a játszmákat. E bajnokságról csupán egyetlen játszmaleírás van birtokomban. Mint néző, rögzítettem a bajnokság finisében lezajlott Földvári—dr. Kukán találkozót, amely rendkívül érdekes, fordulatos játszma volt. Híven tükrözi sakk-körünk ekkori legjobbjainak játékstílusát, játékuk erényeit és hiányosságait. Minden megjegyzés nélkül közlöm a játszmát:

Olasz megnyitás

Földvári László—dr. Kukán Ferenc 1947. január 17.

1. e4 e5 2. Hf3 Hc6 3. Fc4 Hf6 4. c3 d5 5. exd5 Hxd5 6. Ve2 Hf4 7. Vfl Fd6

8. d4 e4 9 .Fxf4 Fxf4 10. Hfd2 Ff5 11. Ve2 0—0 12. g3 Fh6 13. 0—0 Ve7 14. Bel Bae8 15. Hfl Vg5 16. He3 He7 17. Hd2 c6. 18. Hxf5 Hxf5 19. Hxe4 Vg6 20. Vd3 b5

21. Fb3 Hd6 22. Fc2 Hc4 23. Babl f5 24. Hc5 Bxelf 25. Bxel Hxb2 26. Fb3f Kh8

27. Ve2 Hc4 28. Fxc4 bxc4 29. Vxc4 f4 30. Hd7 Be8 31. He5 Bxe5 32. dxe5 fxg3

33.hxg3 Fg5 34. e6 Ve8 35.e7! h6 36. Ve6 Ff6 37. Vd6 Kh7 38. Be6 Fxc3 39. Vd8

és sötét feladta.

Kétségtelen, hogy sakk-körünk legjobb játékosai sem voltak kellőképp járatosak a sakkelméletben. Szerény megnyitáselméleti ismeretekkel is csupán Földvári L., dr. Wirth M. és én rendelkeztünk. De a mi megnyitási fegyvertárunk is meglehetősen egyoldalú volt; világossal az olasz nyitást, — dr. Wirth a vezércselt—, sötéttel többnyire a francia vagy a szicíliai védelmet választottuk. Jó kombinációs készségével dr. Kukán Ferenc tűnt ki, aki a bonyodalmak előidézése érdekében a megnyitást már ekkor teljesen egyéni utakon kezdte vezetni. A későbbi években pedig kialakította a Barcza-megnyitásra emlékeztető támadásépítést. (Ezt nevezte el Máthé barátunk ,,EÜSZ-vari”-nak.) Már az első bajnokság idején is igen szellemesen, de néha még pontatlanul játszott. A bajnokság kellemes meglepetése volt dr. Varga Gyula igen jó szereplése és harmadik helyezése. Ekkori játszmáinkra visszagondolva, megállapíthatom, hogy a legtöbb már a megnyitásban vagy a középjátékban eldőlt; ezért nem voltak azok túl hosszúak és a végjáték — ha egyáltalán sor került rá — a legtöbb esetben csak formaság volt. A durva elnézések elég gyakoriak; sokszor minimális türelmünk sem volt az állás megnézésére. Vonatkozik ez többé-kevésbbé a bajnokság minden résztvevőjére. A legtöbb esetben nem tudtunk behatolni egy-egy állás rejtettebb összefüggéseibe, nem láttunk meg sokszor kézenfekvő változatokat és nemegyszer arra döbbentünk rá, hogy a pillanatnyilag jónak látszó húzások megtétele után az ellenfél járt jobban: az illető anélkül, hogy megfelelően elemezte volna a lehetőségeket, kezébe kapta a nyerési esélyt. Az ilyen esetekre mondta Orosz Sándor bácsi, hogy „a figura játszik.”

A Vásárhely Népe sakkrovatának vezetőjével való jó kapcsolat segített bennünket ahhoz, hogy a sakkozás valamivel magasabb szintjének közelébe jussunk. 1947. január 3-án a HMTE sakkvezetők kérésére városunkba látogató Benkő Pál fiatal, tehetséges szegedi mester 15 táblán nagy sikerű szimultánt tartott körünkben. Vala119