Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Baracs Gabriella: Az ipar és a munkásság helyzete Hódmezővásárhelyen a népi demokratikus forradalom éveiben (1944–1948)
sem. Takács Ferenc államtitkár az SZDP összvezetőségi ülésén foglalkozott Hódmezővásárhely iparosításának tervével, hangsúlyozta „a mezőgazdaság haszna maradjon a városnak, ezért kellenek a mezőgazdasági iparok”.42 Szeretett volna a város egy traktorjavító műhelyt is. 1946. november 22-én az újságok hírül adták, hogy konzervgyár felállítását tervezik Hódmezővásárhelyen. Ezt az érdekeltek őrömmel várták, s november végén már intéző bizottság alakult a konzervgyár felállítására. A gabonakereskedők szövetkezete modern olajütőt állított fel. Tervbe vették, hogy itt építik fel a környék ellátására szolgáló hatalmas olajtárolót. Ez a Magyar-Szovjet Olajművek Rt. terve volt. Az ipartelepítés még mindig nem volt megoldott probléma 1947—48-ban sem. Egyre többször adtak hangot véleményüknek: egy-egy agrártelepülésnél a kormány hatalmi szóval kell, hogy elrendelje az ipartelepítéseket. Tamás Béla polgármester nyilatkozott a helyi újságban a város gazdasági gondjairól :43 Gazdasági vonalon gondoskodni kell a már meglevő nagyipari üzemek és a kisiparosság nyersanyag és hitel ellátásáról. Meg kell építeni a konzervgyárat, korszerűsíteni kell a közvágóhidat. Küzdeni kell a répacukorgyár létesítéséért. Ez képes mezőgazda- sági ipari vonalon a várost fellendíteni és a munkanélküliséget gyökeresen megoldani. Ha másként nem megy, a mezőhegyest cukorgyárat kell annak helyzete miatt áttelepíteni. Az ipar decentralizálását kívánták, de az egyenlőre csak ígéret maradt. A Tervhivatal szándékozott ugyan a konfekcióipart továbbfejleszteni, de erre 5 esélyes város is volt: Debrecen, Szolnok, Nyíregyháza, Békéscsaba és Hódmezővásárhely. A város vezetősége 1948 novemberében tervrajzot készített és elküldte az Országos Tervhivatalnak. Az Országos Tervhivatal 1500—2000 munkást foglalkoztató nagyüzemet akart létesíteni, ehhez egy 7000 m2 területű épületet igényelt a várostól. A vásárhelyiek ettől várták a még mindig meglevő munkanélküliség megszűnését.44 A kisiparosságot is igyekeztek a tervgazdálkodásnak megnyerni. A helyi Ipartestületben a különböző szakosztályokban olyan bizottságokat alakítottak, amelyek a kapott anyagokat a szükségletek szerint maguk osztották szét. Összeírták a kisiparosok nyersanyag szükségleteit, ezzel is be akarták kapcsolni őket a 3 éves tervbe. A termelés növeléséhez jelentős mértékben hozzájárult a kommunisták kezdeményezése alapján — az MKP III. kongresszusával kapcsolatosan — kibontakozó munkaverseny. Ez mindenekelőtt arra irányult, hogy elősegítsék az újjáépítési politika sikerét, és emelkedjen a gyárak termelése, cél volt az 1938-as szint elérése, illetve megközelítése. Javítani akarták a munkafegyelmet is. „A verseny kedvező lehetőséget nyújtott arra is, hogy a szakszervezetekben, az üzemi bizottságokban, az üzemekben a kommunista és szociáldemokrata munkások közösen dolgozzanak a kitűzött feladatok végrehajtásáért, s ezzel elősegítsék a munkásegység megvalósulását.”45 A mun- kaverseny-mozgalom széles körben bontakozott ki, s megindult az élmunkás-mozgalom is. „Hódmezővásárhely szervezett munkássága lelkes hangulatban csatlakozott az országos szakszervezeti kongresszus határozataihoz”. 1948. október 24-én Kövi Béla a Szakszervezetek Csongrád megyei titkára tartott kongresszusi beszámolót a Fekete Sasban.”46 Elsőrendű feladatként jel ölték meg a városi munkásság bekapcsolódását a szocialista építés munkájába. A versenymozgalomba minden városi szervezett munkás bekapcsolódik — hangoztatta a titkár. A munkaversenyek lehettek két hónaposok, illetve négy vagy négy és fél hónapos munkaverseny is volt. 1948. augusztus 1-vel fejeződött be a négy és fél hónapos munkaverseny. A Kokron-gyár az ország első 42 Uo. 1946. augusztus 28. 43 Vásárhely Népe, 1948. január 1. 44 Uo. 1948. december 1. 45 Fehér I. i. m. 31. o. 46 Vásárhely Népe, 1948. október 26. 111
