Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Baracs Gabriella: Az ipar és a munkásság helyzete Hódmezővásárhelyen a népi demokratikus forradalom éveiben (1944–1948)
A Majolikagyár termelésének eleinte kedvezett a háborús konjunktúra. Ekkor munkásainak létszáma elérte a 120—140 főt is. 1944 nyaráig zavartalan volt a termelés, de a szállítás nehézségei miatt ezután visszaesett. Az üzem kénytelen volt teljesen leállni. A termelés 1945 tavaszán indult meg újra, de kisebb létszámmal. 2. A város gazdasági nehézségei A II. világháború alatt a haditermelés fokozása teljesen kimerítette az ország nyersanyagkészleteit. A hazai kendertermelés a háború alatt állandóan csökkent — így kialakult a nyersanyaghiány. A pótanyagok beszerzése is egyre nehezebbé vált. Ezt fokozták a szállítási problémák. Németország a magyar—német gazdasági szerződésben vállalt fonópapír szállítási kötelezettségnek 1943 tavaszától csak kis mértékben tett eleget. A nyersanyagellátási nehézségeket az új termelés sem tudta megoldani. így a gyárak csak csökkentett termeléssel működtek. A gyárak, üzemek helyreállítása szinte megoldhatatlannak tűnő feladatok elé állította az ország dolgozóit. A nyersanyaghiány sújtotta a jelentős iparral nem rendelkező vidéki városokat is. Ehhez társult még a piachiány is, mely hosszú távra visszavetette az értékesítési lehetőségeket, s mivel az ország szegény volt, belső vásárlóerőre még huzamosabb ideig nem is lehetett számítani. Jelentős problémát okozott a pénz gyors értéktele- nedése, s a tőkehiány, mely a kisipart is igen érzékenyen érintette. Ezeket önerőből, helyi kezdeményezésekből már nem lehetett vagy nagyon rövid ideig lehetett megoldani. A termelés irányítását, a nyersanyagellátás biztosítását, a termékek értékesítésének megszervezését alapvetően befolyásolta, hogy 1945 végétől a népi demokratikus államhatalom egyre erőteljesebben beavatkozott a gazdasági életbe. Ezt objektive indokolttá tették a jóvátételi kötelezettségek az újjáépítés, a közellátás biztosításának feladatai. „Az állam vált a legfőbb megrendelővé, vásárlóvá.”17 A megrendelések mellett az állami beavatkozás másik fő területe: a nyersanyagok és az energia központi, állami elosztása volt, amelyet 1945 végén a Gazdasági Főtanács intézett. Ez azt jelentette, hogy „... a termelés ellenőrzése és irányítása a centralizált anyaggazdálkodás révén a népi demokrácia államának kezébe került”.18 A harmadik terület, ahol az állam irányító szerepe jelentős mértékben érvényesült, a bank- és hitelélet volt. Az állami beavatkozás ilyen fokú érvényesülése, a kommunisták és a munkásosztály jelentős gazdasági és politikai pozíciói fokozatosan kiszorították a reakciós erőket. Helyi problémaként jelentkezett már 1944 októberétől, hogy kevés volt a malmok tüzelőanyagkészlete. Ezért 1944. november 1-től csak 1945. július 31-ig adtak ki őrlési engedményeket. Mint mindenütt az országban, itt is gondot okozott a város árammal történő ellátása. Az áramellátás biztosításához 1946 január elején 90 vagon szenet kapott a város. 1946. február 24-én hirdetmény jelent meg a Vásárhely Népében. A város megállapodást létesített a Salgótarjáni Kőszén bánya Rt. üzemi bizottságának küldötteivel. A város fiatal malacokat adott cserébe szénért. A cserébejáró malacokat a villanytelep az ipari fogyasztóktól gyűjtötte össze, akiknek ellenértékűi megfelelő áramnyugtákat adott. Az elszámolás alapjául az 1938-as árakat vették. A kisipar által beszolgáltatandó malac kg-jáért 2 kWó-t, a nagyipar által adottért 5 kWh-t írtak jóvá. (Nagyipari fogyasztók: Hmv.-hely thj. város liszt- és darálómalmok, 17 Berend T. Iván: újjáépítés... Újjáépítés és a nagytőke elleni harc Magyarországon 1945 — 1948 Bp. 1962. 99. o. 18 PI. Arch. 2/9-1000189. Előterjesztés a textilipar tervszerűbb gazdálkodás tárgyában. 1945. I. 4. Idézi: Berend T. Iván: i. m. 104. o. 99
