Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)

Kenéz Győző–Szakály Ferenc: A Szegedi Palánk-városrész 1697-es telekkönyve

azonban nem ezt, hanem a porciózást, az itt állomásoztatott német katonaság beszállásolását és az ingyenmunkát jelölték meg okként.62 Mindennek ellenére sem zárhatjuk azonban ki, hogy a palánkbéliek egy része nem az Alsó- és Felsó'városban, hanem a nagy Duna—-Tisza közi mezővárosokban jutott fedél alá.

A telekkönyv viszonylag rendszeresen rögzítette az egyes telkek sorsában 1697 után bekövetkezett változásokat is, s ez lehetőséget nyújt arra, hogy az újjáépülés üteméről némi fogalmat alkothassunk. Az általunk megvizsgált hatvannégy, 1702 előtti telekátruházás közül harminchárom esetben nem tudtuk eldönteni, hogy pusztán csak a terület vagy a rajta emelt ház (bolt, műhely) cserélt-e gazdát. A fennmaradó harmincegyből egy telekhez juttatott (407.) nem fogadta el a neki szánt területrészt, másik négytől (174., 211., 228. és 254.) azért kellett elvenni, mert nem építkezett rajta, sőt a 228-as telek tulajdonosa még az elpusztult ház követi és kénytelen volt áruba bocsátani, hogy adósságától megszabaduljon. A 105-ös telket még 1697 folyamán továbbadta a gazdája, s érdekes módon maga Tugali hadnagy (258.) is azok közt található, akik üresen hagyták a nekik kiosztott telket.

Az 1702 előtti átruházások alkalmával tizenegy helyet mondanak teleknek; ezek közül az egyiken csak istálló (100.), a másikon majorsági épület (141.) emelkedett, kettőt a mellette álló, már házzal rendelkező telek bővítésére használtak (a 162-est a 760-ashoz, a 374-est a J7J-ashoz csatolták), egy pedig (112.) 1700-ban még telekként cserélt gazdát, 1701-ben azonban már ház is állott rajta. A telekkönyv két esetben az „ingatlan” megjelölést használja, ami éppúgy jelenthet beépítetlen, mint beépített telket. A telekkönyvi bejegyzések vezetői ilyenformán tizennyolc telekátruházás alkalmával említenek kifejezetten házat (a legkorábbi 1699-es, a többi inkább 1700—1702-ben történt).

Abból, hogy a beépített telkek száma némileg felülmúlja a beépítetlenekét, helytelen lenne arra következtetni, hogy a város magánházainak valamivel több, mint a fele valóban megépült 1702-re. Mivel a ház jóval értékesebb — s ezért gondosabb körülírást igénylő — volt, mint az üres telek, nyilvánvalónak látszik, hogy a harminchárom eldönthetetlen eset nagyobbik részében nem ház-, hanem telekeladásra került a sor. E feltételezésünket az is alátámasztani látszik, hogy az eldönthetetlen esetek jórészében a vételár nagyon alacsony ahhoz, hogy belőle házelidegenítésre gyanakodhassunk. így aztán az a benyomásunk, hogy — miközben a hivatali és egyéb hivatalos épületek viszonylag gyorsan tető alá kerültek — a város polgári építkezései lassan haladtak.

S ami elkészült, az sem nagyon felelhetett meg azoknak a magas igényeknek, amelyeket az 1697. április 8-i rendelet kibocsátói a Palánkban építkezőknek feltételként szabtak. A falak mégcsak elkészültek valahogy, az ácsolat azonban csak nem akart rájuk kerülni. A prefektúra ugyan, hogy az építkezéseket befejezéshez segítse, a lakosoknak is juttatott az ide 1702 nyarán Tokajból leúsztatott hatszáz tutajból, ők azonban rendre eladogatták a kiosztott épületfát, minek következtében a házak félig készen, fedetlenül vagy csak náddal fedve álltak.52 53

*

Alighogy Szeged palánkkal immár ismét körülvett városnegyede kezdett kilábalni az 1697-es pusztulásból, a Rákóczi-szabadságharc második esztendejében újabb csapássorozat zúdult rá, amely megsemmisüléssel fenyegette az öt esztendeje folyó építőmunka eredményeit. Mivel a Rákóczihoz hajolt Duna—Tisza közi települések —

52 OL, CAzuO Bér. und Sehr. 1697. Máj.JNs 37.

53 Reizner J. i. m. I. 195. 1.

49