Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)

Kenéz Győző–Szakály Ferenc: A Szegedi Palánk-városrész 1697-es telekkönyve

Élelmiszeriparok

molnár

sörbetfőző

édességkészítő

6

3

1

összesen

10

= 24%

Vas- és fémiparok:

rézműves

3

kovács

2

(magyar [27.

órás

1

lakatos

1

összesen

7

= 17%

Faipar

bognár

1

összesen

1

= 2,5%

Építő- és agyagipar:

fazekas

1

összesen

1

= 2,5%

Egyéb iparok:

szappanfőző

1

borbély

1

összesen

2

= 5%

Mivel a rácok az iparűzők közt is többségben voltak, nem csoda, hogy a Palánk kézműves-struktúrája némileg eltért a szokványos magyarországi képlettől (feltűnő például a bőrfeldolgozó iparosok teljes hiánya), s viszonylag erősen keleties-balkánias színezetű volt. Gondolunk itt elsősorban rézművesek és — főként — a sörbetfőzők nagy számára; ez utóbbiak „műhelyeit”, úgy látszik, végül mégsem sikerült száműznie a kamarai igazgatásnak a sáncok közül. Egykor a szegedi halászok külön — róluk elnevezett — utcát foglaltak le (igaz, a Felsővárosban);47 most, 1697-ben a Palánk városnegyedbeliek közül mindössze hárman éltek ebből az ősi mesterségből.

Ha nem is a katonákéhoz és a polgárokéhoz mérhető, de viszonylag nagy csoportot alkottak a központi hivatalok szegedi kirendeltségeinek alkalmazottai is. A császári (229.), a kamarai (351.) és a prefektúrai molnárt (420.) nem számítva is huszonnyolcán voltak. A legtöbb munkáskezet természetesen a hatalmas élelmiszerkészleteket fogadó és továbbító prófuntház igényelte.

Aharmincados munkáját egy írnok (57., 160. és 162.) és két lovasfutár segítette (129. és 137.; az utóbbi közös volt a prefektúrávalj, két telektulajdonosban a császári katonai hajózási hivatal (Schifftsamt) alkalmazottját véljük felismerni (305.: „hídkezelőlegény; 417.: „a császári hajózási hivatal alkalmazottja”), az élelmezési

47 Vass Előd: A szegedi és csongrádi náhije 1548. évi török adóösszeírása. Tanulmányok Csongrád megye történetéből. Szerkesztette Farkas József. Szeged, 1979. 23. 1.

47