Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)

Kenéz Győző–Szakály Ferenc: A Szegedi Palánk-városrész 1697-es telekkönyve

Mint az alábbi táblázat tanúsítja, gyakorta megesik, hogy az egymás után következő telekkönyvi egységek hosszúság-adatai azonosak (vagy közel azonosak), amiből nyilvánvalóan az következik, hogy az illető telkek — amennyiben köztük saroktelek nem található — egy utcafrontot alkottak:

1. TÁBLÁZAT

Az azonos hosszúságadatok alapján feltételezhető utcafrontok a telekkönyvi szám sorrendjében

Hosszúság (öl) Szélesség (öl) Sorszám

19

1—2 1/2

3—12.

12 1/2

3

16—28.

12

3

35—42.

6

2 1/2

44—57.

17—19

2—3

62—76.

17—19

2—3

77—85.

26

2—4

104—111.

14

2—4

122—128

11

2—6

130—142

6

3—8

146—152.

8—9

3—8

178—187.

16

2—4

205—213.

16

2—4

214—225.

16

4—6

250—265.

7

4—6

266—274.

16

2

275—297.

17

2—3

303—325

16

,2—4

331—349.

12 3/4

2

354—372.

12 3/4

2

372—388.

10—12 1/2

2—3

399—407.

13—14

3—4

439—445.

11

2—5

447—459.

*

Schlick tábornok 1697. április 8-i rendeletéből könnyűszerrel kiolvasható, hogy a szegedi Palánkot ekkortájt nagyobbrészt magyarok és rácok lakták, de szép számmal megtelepedtek ott cigányok is. Hogy az egyes etnikumok milyen arányban képviseltették magukat, azt már persze csak a telekkönyv segítségével lehet megállapítani. Amennyiben ugyanis a telekhez juttatott személy nem magyar vagy német volt, a készítők meglehetős következetességgel feltüntették az illető nemzetiségét, sőt néhol még azt is szükségesnek tartották közölni, hogy a szóban forgó délszláv telektulaj donos nem görögkeleti, hanem katolikus vallású (185. és 332.). S mivel a délszláv „család”- és keresztneveket akkor is viszonylag könnyű megkülönböztetni a magyaroktól, ha nem áll mellettük a „Ráz” minősítő jelző, az első pillantásra úgy vél- hetnők, hogy a nemzetiségi összetétel meghatározásához nem kell mást tennünk, mint külön-külön összeszámolni a német, a magyar, a rác és a cigány telektulajdonosokat.

42