Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)

Kenéz Győző–Szakály Ferenc: A Szegedi Palánk-városrész 1697-es telekkönyve

„Angeber” és „Denunciant”), érdekeltté tették a lakosokat abban, hogy a szomszéd portákon is széjjelnézzenek. (7., 8. és 13. pont)5

Mint a fenti rendelkezésből kitűnik, megfogalmazói elsősorban a tűzvésztől kívánták megóvni lakóhelyüket és a vele szinte egybeépült várat; úgy találták, hogy elsősorban a hajókirakodó helyen felhalmozott faanyag, a sánc karózata (amelyről a tapasztás nyilván leromlott már) a házak és a kerítések nádazása rejt magában veszélyt. Alig egy hónap múlva, 1697. május 7-én aztán kiderült: jól tudták, mitől kell félteniük a Palánk épségét és biztonságát. Olyannyira jól, hogy ha a rendeletet is magában foglaló levélből nem világlana ki minden kétséget kizáróan: a szabályzat- tervezet valóban április 8-án készült és április 21-én került kihirdetésre, a kései olvasó arra gyanakodhatna, hogy a másoló elhibázta a dátumot, s a rendelet nem május 7. előtt, hanem a Palánkot sújtó nagy tűzvész után — annak tapasztalatait hasznosítva — keletkezett. Sőt, oly látnoki pontossággal jelöli meg a lehetséges veszély- forrásokat, hogy a babonás kortársak alkalmasint arra is gondolhattak: megidézve az elkerülendőt maga a hirdetmény hozta a városra az újabb, minden korábbinál nagyobb katasztrófát.

*

Joseph Comethnek, a szegedi kamarai kirendeltség ellenőrének („Gegenschreiber“) számára eseménytelennek ígérkezett az 1697. esztendő májusának hetedik napja. Legfontosabb napi teendőjével, a Budai Kamarai Igazgatósághoz továbbítandó beszámolóval már a hajnali órákban végzett. Igaz, nem sok jelentenivalója akadt: meszet kért, hogy folytathassa a várbeli lőportorony építését; közölte, hogy a vár rondellájának tervbe vett bébőltozásához nincs megfelelő kőművese; s végül az iránt érdeklődött feletteseinél, hogy a rác kereskedők számára kibocsátott artikuluso- kat közhírré kell-e tennie (vagy elég, ha tudomásul veszi).6 Amikor a jelentést a Palánkon kívül álló postaházból útjára bocsátotta, még a legkisebb jel sem mutatott rá, hogy ez a nap milyen megpróbáltatásokat tartogat a Palánk több ezer főnyi lakossága számára, s a néhány órán belül bekövetkező kollektív tragédia évekre ellátja majd teendőkkel. Hogy mi is történt délelőtt 11 óra tájt és az követően, arról álljanak itt Cometh még ugyanaznap este kelt másik levelének — az átélt izgalmaktól, és kétségbeeséstől és a tanácstalanságtól — zaklatott, töredezett sorai, amelyekből mindazonáltal filmszerű élességgel rajzolódik ki a Palánk népére zúdult csapássorozat :

„Nagytekintetű Császári Kamarai Adminisztráció.

Kegyelmes uraim és parancsolóim stb.

Ezúttal nagyon kevés a toliam ahhoz, hogy azt a nyomorúságot leírjam, amely ma itt váratlanul adódott; miután délfelé, kevéssel 11 óra előtt a paliszádok közvetlen közelében hirtelen tűz ütött ki. Azon nyomban — saját magunk és mindnyájunk szerencsétlenségére — hallatlan erejű szélvihar támadt, mely által az egész és teljes Palánk — két kunyhó kivételével — porig égett. A teljes raktár tiszta hamuvá változott; több mint 20 000 mázsa [értsd: bécsi mázsa] liszt volt benne, de legalább annyi; a hatalmas építő- és tüzelőanyagkészlet ugyanúgy. Prefektúránk épülete, amelyben 900 mérő búzánál több volt felhalmozva, mind a prefektus úr lakása, mind az enyém porig égett;

5 Melléklet a szegedi kamarai kirendeltség 1697. május 15-i jelentéséhez. Országos Levéltá (a továbbiakban: OL). E. 281. Cameral-Administration zu Ofen (a továbbiakban: CAzuO). Berichte und Schreiben (a továbbiakban: Ber. und Sehr.) 1697. Máj. Ms 37.; Teljes szövegét lásd a Függelék 1. szám alatt.

6 Uo. 1697. Máj. Ms 17.

32