Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)

Kenéz Győző–Szakály Ferenc: A Szegedi Palánk-városrész 1697-es telekkönyve

KENÉZ GYŐZŐ SZAKÁLY FERENC A SZEGEDI PALÁNK —VÁROSRÉSZ 1697-ES TELEKKÖNYVE

Bevezető a forrásszöveghez

A felszabadult Szeged városa a 17. század végén éppúgy három városrészre tagoltan övezte a Tisza jobb partján emelkedő téglavárat,1 mint a török uralom utolsó évtizedeiben.1 2 Az északi Felső- és a déli Alsóváros kerítetlenül terpeszkedett a vizenyős területből kiemelkedő földhátakon; a vártól úgyszintén délre fekvő Palánkot azonban sánc- és árokrendszer védte és kapcsolta egyszersmind az erődítményhez. Itt, a Palánkban kaptak helyet mindazon központi kormányhivatalok — a Főhad- biztosság (Oberkriegscommissariat) és a Budai Kamarai Igazgatóság (Cameral- Administration zu Ofen) — helyi kirendeltségei, amelyek e korszakban Szeged és a környékbeli kamarai birtokok mindennapi életét megszabták és irányították, s ugyanitt helyezkedett el a profuntház (Provianthauß) is, amelynek a Dél-Magyar- országon harcoló Habsburg-hadak élelmiszerrel való ellátásában jutott kulcsfontosságú szerep.3

A szép számmal ránk maradt szegedi kamarai jelentésekben a Felső- és az Alsóváros belviszonyairól szinte egyáltalán nem esik szó; nyilván azért nem, mert ezek szabályozása a városi magisztrátus feladatai közé tartozott. Annál jobban foglalkoztatták viszont a várparancsnokot, a hadbiztost és a kamarai prefektúra személyzetét a Palánkban uralkodó állapotok, amelyek a Balkánról menekült népelemek — összefoglaló nevükön: rácok — betelepedése nyomán kaotikussá és hovatovább tűrhetetlenné váltak.4 A merőben más viszonyokhoz szokott német tisztviselők — mert az itt működő hivatalok személyzete persze szinte kivétel nélkül németekből verbuválódott — nehezen szenvedték a balkáni rendetlenséget és piszkot, amely a szó legszorosabb értelmében az ő küszöbükig ért, s amely nemegyszer pusztító tűzesetek okozója lett.

Nyilvánvalóan az ilyetén ügyekben illetékes prefektúra ösztönzésére, 1697. április 8-án Leopold Schlick gróf, a Maros és a Tisza vonalát őrző császári hadak

1 Jól mutatják ezt a Szegedről készült XVIII. század eleji helyszínrajzok: Reizner JÁinos : Szeged története. I. Szeged, 1899. a 224. és 225., a 232. és 233. és a 336. és 337. lap között; Vö. Bálint

Sándor: A szögedi nemzet (A szegedi nagytáj népélete I.) Szeged, 1976. (A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1974/75—2.) passim.

3 Szakály Ferenc: Szeged a török hódítás korában. Szeged története. I. Szerkesztette Kristó Gyula. Szeged, 1983. 537—541. és 671—674. 1.

3 Vö. Magyar—zsidó oklevéltár XVII. 1431—1770. Szerkesztette Scheiber Sándor. Bpest, 1977. JV2 129., 131., 267—268. és XVIII. 1290—1789. Bpest, 1980. JV<? 112.

1 Betelepítésükről: Alexa Ivic: Istorija Srba u Vojvodini od najstrarijih vremena do osnivanja potisko-pomoriske granice (1703). Növi Sad, 1929. (Knjige Matice Srpske 50.) 267—268. 1. és St. Djurdjevic: Srbi u Segedinu. Bulletin de l’Académie Serbe des Sciences XXIV. Nouvelle série. Section des sciences Ma 7. Beograd, 1959.

29