Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)

Kulcsár Péter : Az 1522-es tizedjegyzék mint történeti forrás

különböztették meg a jómódú: iparral, kereskedelemmel foglalkozó, már a szellemi műveltség iránt is érdeklődő törzsökös polgári társadalomtól. Ennek tagjait a Városban közismert ó'seiknek keresztneve, illetőleg foglalkozása szerint szólították meg a bevándorolt, tehát régebbi családi és társadalmi környezetüket elhagyó, volt lakóhelyüket folyton emlegető kisemberekkel szemben.”57 Nos, a kétségtelenül leggazdagabbak, ennek következtében a feltehetően legbüszkébbek, a szőlőbirtokosok, akik összesen hetvennégyen vannak, 55 különböző vezetéknevet viselnek. Ember legyen a talpán, aki e vezetékneveket szegedi helyi érték szerint rangsorolja. Közülük „közismert ősei nevén” szólíthattak hatot: Katos, Kata, Angalita, már ha e két, nem éppen ritka asszonynév valakit is emlékeztetett valakire, aztán Bódog, Ambró, Pető. A „közismert ős” foglalkozása (Kovács, Patkós, Szabó, Kalmár, Bács, Mónos, Csordás, Mészáros, Varga, Deák, Borbély, Szíjgyártó) többnyire szintén jellegtelen, ámbár akad különlegesebb is (Kötélverő, Hímvarró, Szekrény). A többség átlagpolgári nevet visel (Tót, Horvát, Baglyas, Bornemisza, Tar, Kis, Veres, Tatár, Bíró, Vajda, Nyőgér, Nagy, Szolga), vagy mégis szülőhelyéről nevezi magát (Trencséli, Palásti, Somlyai, Tolnai, Zákány, Gorollai, Kutas, Fügedi, Gari, Tamási, de Zalan- kemen). Van még Bölcs, Barátin, Sako, Lysa, Zegyes és Mák, ezek tényleg nem mindennapiak. Van olyan, akinek a családnevét nem is jegyzik (aurifaber, pulsator, corrigiator, scholasticus). A belvárosi szőlőbirtokosok 20, a tápai szegények 15%-a nevezi magát szülőhelyéről. Mire lehet ebből kilyukadni? Semmire.

A város társadalmi, vagyoni tagozódására vonatkozóan a lajstrom és vezetéknévanyaga rengeteg adalékot tartalmaz, de ezeket az adalékokat ki kellene bányászni. Ez, mint a tizedjegyzék körül elvégzendő töméntelen egyéb munka, még hátra van. A fentiekkel erre akartam figyelmeztetni.58

57 Az 1522... 17.

58 Sokszoros köszönettel tartozom lektoromnak, Szakály Ferencnek, ténybeli megjegyzésein túl azért is, mert rövid, de velős véleményével némiképp a szorongatóan hiányos módszertani szak- irodalmat is megjelenítette számomra. Messzemenően akceptálom észrevételét, mely szerint „ha a szegedi személynevek valóban ily kevéssé alkalmasak a foglalkozási csoportok kibontására, úgy az 1522-es szegedi tizedjegyzék eléggé egyedülálló forrás; más források ugyanis véleményem szerint a család- és foglalkozásnevek egybeesését igazolják e korban”. Azonban ehhez sem tudok hozzászólni. Ha mégis hozzászólnék, azt kellene mondanom, hogy Szeged éppen ebben az időben, mint számtalan más területen, talán a vezetéknév-használatban is messze-messze megelőzte az úgynevezett országos átlagot, és szorosan németlakta településeink nyomában haladt, ahol ez az egybeesés (azt hiszem) már 1522-ben sem konstatálható 100%-os arányban. Meglehet, persze, hogy az ok magában a „tizedjegyzék” műfajában keresendő. Bárhogyan is álljon a helyzet, Ötvös családnevet az ötvösök nagy száma ellenére sem találtam a tizedjegyzékben.

Nagyjában-egészében igaza van abban is, hogy „a Szeged-monográfia megfelelő részének megírása során” kaptam kedvet ehhez a munkához. Nekem szigorúbban kell fogalmaznom. Az azóta megjelent monográfia (Szeged története. I. A kezdetektől 1686-ig. Szerk. Kristó Gyula. Szeged 1983.) vonatkozó lapjainak írása során egyre erősebben furdalt a lelkiismeret amiatt, hogy megfelelő előtanulmányok híján kénytelen vagyok tényként elfogadni mindent, ami e roppant fontos forrás hevenyészett átlapozása közben abból adatként korábban kihullott. Utóbb kellett korrigálnom saját álláspontomat. így tehát anélkül, hogy pontról pontra kitérnék azokra az ellentmondásokra, amelyek a monográfia és a fenti cikk (egyképpen általam fogalmazott) sorai között kimutathatók, csak azt a reményemet fejezem ki, hogy van szerencsém elsőként eleget tenni a szerkesztő kívánságának, aki e gigantikus munkában „éppen a vitatott pontok markáns megjelölésével” akar útbaigazítást adni a további kutatáshoz.

27