Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)

Id. Juhász Antal: Adalékok az őrgróf Pallavicini család hitbizományi uradalma történetéhez

birtokot, fia: Eduárd tevékeny közreműködésével. Az 1838-ben elhunyt Eduárd őrgrófot már a majoresco: Alfonz ó'rgróf követte a mindszenti uradalom birtoklásában. A kettős irányítás azonban változatlanul fennállott 1846. június 28-ig. Ekkor ugyanis meghalt Zichy Leopoldina grófnő. Az eddig kétközpontú, két központ köré kialakított, de egységes tulajdonú nagybirtok egy kézre került. Alfonz őrgróf, az „öreg Alfonz” lett a családi hitbizomány első birtokosa. Alfonz Károly őrgróf, akinek kormányzása a reformkori progresszív társadalmi törekvések, a polgári társadalom megszületése és a prosz-utas mezőgazdasági nagybirtokrendszer megerősödésének korára esett, családjával együtt a 48-as vívmányok és a szabadságharc számukra nehéz éveit biztonságos környezetben, Bécsben, „második hazájában” élte át. Pallavicini Alfonzot mint osztrák arisztokratát — nem bizonyíthatólag -— Pesten „in effigie” felakasztották. Az uradalom jellege még a reformkorban alakult ki úgy, hogy családi hitbizománnyá vált — császári és királyi döntésből — fiúági örökösödéssel. A birtokot nem lehetett eladni, területét eladással kisebbíteni, értékét csorbítani, adóssággal terhelni, elzálogosítani. Minden, az uradalmi birtok állományában, területében, értékében bekövetkezett változás érvénytelen volt mindaddig, amíg az illetékes H B határozatával jóvá nem hagyta. A birtoknak tehát nem a tulajdonjogát, hanem a haszonélvezeti jogát örökölte a mindenkori birtokban levő elsőszülött fia.

Alfonz őrgróf a hitbizományi birtokot területében tovább növelte. Péteri község határában az 1850-es években megvásárolt és a hitbizományhoz csatolt 6948 kát. holdat. Ő tehát még teljesen a hitbizomány fogalma és tövényes szelleme értelmében gazdálkodott, élt. Azonban halála után — 1875. márcuis 7-én hunyt el — a Pallavicini hitbizomány életében, vezetésében és gazdálkodásában fokozatosan újabbnál újabb változások következtek el.

Történelmi tény és bizonyosság tehát a Pallavicini család elsőszülöttségi hitbizományi uradalmával kapcsolatban a következő: a birtok nem egyszerre lett, a XIX. század végére kb. 66 000 kát. holdat kitevő mammut-birtok, természetesen feudális jelleggel. Területét nem császári ajándékozás, hűségjutalom, királyi kegy alakította ki. El kell vetnünk azt a beállítást is, hogy a XIX. század elején hazánkba bevándorolt Pallaviciniek egyik őse Erdély XVI. századi történetének bérencgyilkosa, Martinuzzi megölője. Erre semmiféle hiteles történelmi adatunk nincs. A Tisza két partján elterülő Csongrád vármegye egésze — városaival együtt —- a XVII. században a Károlyi grófok családja gondozó, birtokló gyámsága alá került mint gazdátlan terület. III. Károly császár adományából a Királyi Kamara elnöke tulajdonába került a már akkor nagybirtoknak tekinthető feudum.8 Az egyébként rosszul azdálkodó, illetve a gazdálkodáshoz nem értő Erdődy grófok közül Kristóf vállalkozása balul ütött ki, amikor a szőlő- és gyümölcskultúrát, dohánykertészetet próbálta kialakítani. Eladósodott. így lett a génuai bankház tulajdona az Erdődy birtok tetemes része. Az Erdődyek tehát valóban királyi adományból jutottak a Csongrád vármegyei birtokhoz. Kényszerhelyzetben került a bankház tulajdonába a nagybirtok mint jelzálog, és így lett 1802-ben az első Pallavicinié. Az adás-vételi szerződést 1803. január 3-án kötötték meg.9

Az 1802-től 1945-ig fennállott hitbizományi uradalom történetében az „öreg Alfonz” halála után rendre következtek be az alább részletezett változások.

— Sándor őrgróf, miután Szentpétervárott otthagyta a diplomáciai pályát, hozzálátott a hatalmas hitbizományi uradalom vezetéséhez. 1879-ben Sándorfalva alapítására 300 kát. holdat adományozott. A község határa kialakításához bérletbe

8 Keller Lajos: i. m. 37—38. old.

9 Az okirat a megerősítést 1804. június 25-én kapta meg I. Ferenc császártól.

255