Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)

Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918

szegedi színház előző nap délutánján leégett, szerencsére emberáldozat nélkül. A szegedi színházban már van hidráns tűzoltó felszerelés is beépítve. De a működtető szerkezet gombjait az épületen belülre szerelték, nem volt senki, aki a riasztóberendezés gombját megnyomhatta volna, az üveget betörje és a csapot megnyissa.70

1887-ben a költségvetés részletes vitájában tett kísérletet Herman Ottó a színház- politika bírálatára. Kifogásolta, hogy a kormány az Opera és a Nemzeti Színház élére hozzá nem értőket nevez ki. Br. Podmaniczy Frigyes és gr. Keglevich István intendánsok sok mindent csináltak már életükben. Keglevich pl. felfogásában konzervatív, aki a liberalizmust csupán törvénytiszteletből tűri. Legszívesebben a botütést is visszaállítaná, de nem követeli, a sajtószabadságot helyteleníti, de tűri, mert törvény. Korábban Talajjavító bankot kezdeményezett, majd a Borszövetkezet vállalkozója volt, amelyet likvidált, emellett kitűnő konyakgyáros és halászatpártoló, a földművelés- ügyi minisztertől kiverekedte a jogot, hogy Amerikából phylloxera ellen kétmillió szőlővesszőt hozathasson be, ezek után lett az Opera intendánsa. Az operai működésének két nevezetes mozzanata: a Nemzeti Színházzal közös zenekart, amely 15 év óta zavartalanul működött, elkülönítette, az el nem kelt jegyeket szabadjegyekként a zeneakadémia és színitanoda növendékeinek osztják ki.

A színjátszás a 19. század első felében még szavaló művészet volt, amelynek egyik csúcsteljesítménye Egressy Gábor művészete volt, a század második felében külföldi mintára építették a színházakat, a Nemzeti Színházat és az Operát párizsi mintára. A színházaknak azonban nincs közönsége. Shakespeare üres ház előtt megy. Ezért az igazgatóság kénytelen francia léhaságokat bemutatni, hogy telt ház legyen. Szegednek volt pénze az árvíz óta másodszor is felépíteni a színházat. A színház azonban a város életében nem pótolja a kulturális intézetet, a gazdasági intézetet, amely a gyakorlati anyagi műveltség ápolására alkalmas, illetőleg a lakosság kulturális és művelődési igényeit, az öntevékenység fejlesztését van hivatva szolgálni. Ez utóbbiakra a városnak nincs pénze.71

A 19. század második felének népképviseleti rendszere vezette be Magyarországon a lakosság polgári jellegű képviseleti rendszerét a törvényhozásban. Szeged város polgárai a dualizmus korában a politikai érettség és megfontoltság tanújelét adták képviselőik kiválasztásával. Mind a kormánypárt, mind az ellenzéki párt képviselői országos és nem egy esetben nemzetközileg is elismert tudósok, kiemelkedő szerepet játszó politikusok, vagy Szeged városban működő vállalkozók és ügyvédek, papok voltak. Az országos ügyekben a város képviselői egyéni érdeklődésüknek és felkészültségüknek megfelelően vették ki részüket. Hozzászólásaikkal az egész ország lakosságát érintő számos kérdés megoldását kezdeményezték, amelyeknek rendezése természetesen Szeged város fejlődésére is kihatott. A dualizmus korában tovább élt a törvényhatóságok közötti korábbi üzenetváltás hagyománya is, amely Szeged város számos ügyének elintézését segítette azáltal, hogy Szeged város a kormányhoz, vagy az országgyűléshez intézett kérvényét szolidárisán támogatták. Hasonló magatartást tanúsított Szeged város törvényhatósága más városok és megyei törvényhatóságok kérvényeinek támogatásával. Gyakori volt a választópolgárok aláírásával az országgyűléshez benyújtott kérvény, tehát a szegedi polgárok maguk is hozzájárultak a törvényhozás munkájához. Sok esetben a városból érkezett kérvényeket nem csupán a város képviselői támogatták, hanem a várossal rokonszenvező más választó- kerületek képviselői is. Szeged városának mint az ország második városának ezáltal jelentős befolyása volt a törvényhozás munkájára.

70 Herman az országgyűlésben napirend előtt 1885. április 23-án (109. ülés) bejelentette: a szegedi színház „délután leégett, emberáldozat nélkül. OKN 1884. VI. 24.

71 OKN 1884. XIV. 156.

252