Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)
Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918
kozni, pl. hogy a Monitor de Rome c. lap 1883. október 27-i száma a magyarországi antiszemita párt alakulását a pápa nevében helyeselte volna. Majd Herman rovására állította, hogy Herman Pulszky Ferenc bizalmasa, aki a magyarországi szabadkőmű- ves páholy nagymestere, és vele egyetértésben határozták el az antiszemitizmus elleni küzdelmet, mint számukra legfontosabb politikai feladatot. Istóczy más alkalommal hivatkozott arra is, hogy röpirataiban Hermant személyében nem támadta, amint ezt Herman teszi. A Testvériség c. független antiszemita laphoz, amely Herman ellen támadásokat intézett, semmi köze.63 A Herman—Istóczy vita kétségtelen személyes ellentétű mozzanatai egyes képviselődre taszítólag hatottak. Köröss Sándor helytelenítette, hogy Herman az antiszemitizmus elleni fellépés elmulasztása miatt támadja Tisza Kálmán miniszterelnököt, sőt lemondásra ösztönzi, holott Tisza Kálmán a polgári jogegyenlőség elősegítése érdekében terjesztett elő törvényjavaslatot. Más, főleg konzervatív képviselőket az is megbotránkoztatott, hogy Herman Istóczy elleni küzdelmében, az antiszemitizmus eszméi tarthatatlanságának leleplezésével egyidőben maga is konkrét javaslatokkal állt elő a feszültséget okozott ügy rendezésére. Herman Klapka György adataira hivatkozva ismertette, hogy 1780—90-ben Magyarországon volt 25 ezer zsidó vallású. 1880-ban viszont 700 ezer. Vagyis a zsidó vallásúak száma nem természetes szaporodás eredménye. Igen erős volt 100 év alatt a bevándorlás Galíciából az elnyomás miatt és Máramarosból a kedvezőtlen létfeltételek miatt az ország belsejébe. A Magyarországon kívüleső tényezők hatására bekövetkezett bevándorlás következtében feltűnően növekvő zsidó vallásúakat állította az antiszemitizmus bűnbakul olyan magyarországi társadalmi bajokért, amelyek Herman meggyőződése szerint belső társadalmi fejlődésünk következményei: a kiegyezés 1867-ben, az ennek következtében kényszerűen kialakult helytelen gazdaságpolitika és belpolitika. Magyarország állami alárendeltségének állandósulása Ausztriától. Ugyanakkor a társadalmi elégedetlenséget, a társadalmi feszültségeket növeli a néptömegek gyors tájékoztatásának modern eszköze, a sajtó is, amely lehetővé teszi, hogy a „kocsisok és műveletlen tömegek” is lássák, olvassák, pl. milyen badarságokat beszélnek össze-vissza a főrendiházban. Herman szerint ezért a modern polgári társadalom viszonyai között elkerülhetetlen a kormány és a törvényhozás gyors intézkedése minden fontos társadalmi kérdésben. A zsidó vallásügy rendezését is elkerülhetetlen ügynek tekintette Herman. Ezért követelte a teljes egyenjogúság törvénybe iktatását, a házassági jog rendezését. Ugyanakkor úgy vélte, hogy a zsidóságban magában is vannak jelei a társadalmi elzárkózás hagyományainak, ezeket a zsidó vallásúaknak maguknak kell Herman szerint önként lebontania, amely a polgári társadalomba beolvadás előfeltétele. Herman igen fontosnak tartotta, hogy ez a beilleszkedési folyamat nem újkeletű. Az 1848. évi szabadságharcban a zsidó vallásúak derekasan helytálltak, nem véletlen, hogy emiatt kollektív büntetésben részesültek. Ugyanakkor a Bach rendszer idején a gyorsan terjedő zsidó pálinka kereskedés a szegénység körében ellenszenvet váltott ki. Herman hivatkozott arra is, hogy Németországban és más külföldi országokban is felléptek az antiszemitizmus ellen. Németorszábgan Virchow is elítélte az antiszemitizmust, bár a zsidóságot olyan társadalmi élesztőnek tartja, ami rossz és sok. Herman véleménye szerint a magyar társadalom a zsidó vallás válaszfalait törvény és állami intézkedések útján lebontotta. A házassági jog fontos feltétele a bevett vallássá nyilvánítás előkészítésének. A polgárosodási folyamatot az antiszemita párt megjelenése csak megzavarta, társadalmi károkat okozott. Az anti63 OKN 1881. XIII. 208. Istóczy újabb reflexiója: OKN 1881. XIV. 322. 249
